Gondolatok a nagyvilágról

Azt hittem ha a gyerek óvodásból iskolás lesz a korábbi reggeli, később vicces tortúra változni fog. Persze változott, de jobb nem igazán lett. A változás annyi, hogy Mici macska helyett, Pötyi kutya lakik nálunk, meg a 10 éves cimborája Lilla. Na ezek ketten minden reggel az őrületbe kergetnek. Először is újabban már nem kelünk indokolatlanul korán, mert már nem kicsi a gyerek és mindenki a városban dolgozik. Ez persze óriási baklövés, mert mindig kihagyjuk a számításból azt az elviselhetetlen tökölést ami reggel nálunk folyik, de sajnos én sem vagyok kivétel, főleg hogy megjött ez a ködös utálom idő. Két fajta reggel van, a vége mindkettőnek ugyanaz, rohanás. Az "A" verzióban a gyerek nem igazán kerül elő idő előtt, a "B" verzióban még mielőtt kimennénk átjön és bevetődik közénk, és azonnal talál valami izgit a tv-ben, ilyenkor még a kacsamesék is izgi, de a végén már a reklám is az, tulajdonképpen bármi,csak süketnek tettethesse magát és ne kelljen elindulni. A

Az ember mindig azt hiszi mindenki élete olyan, mint az övé. Ha neki rossz élete van feltételezi, hogy mindenkié ugyanolyan nehéz, de ha jó akkor azt gondolja alapvetőnek. Ezért van az, hogy mindenki olyan családot álmodik maga köré, amilyenből ő maga érkezik, mert azt ismeri. Nem tudja hogy másképp is lehet. Én mérhetetlen kegyelemben élek, és érdekes látni mennyi re nehéz lehetett ezt az érzést biztosítani míg gyerekek voltunk, a szüleim és nagyszülei m előtt le a kalappal. Mesebeli emlékek a nyári reggelek, mikor a nagymamám és a nagypapám minden reggel kaláccsal és  „dupla habos kakaóval” ébresztett. Azért volt dupla hab, mert a finom, főzött még meleg kakaó tetejére rátették a tejszínhabot és hiába kanalaztuk gyorsan, elolvadt.  Ilyenkor gyorsan jött a duplázás, kaptunk rá másik adag habot. Nagypapám nemrég halt meg. Csodás emlékeket hagyott  és nagyon hiányzik, de azt hiszem megértettem mit üzent az életével: mindent csinálj a lehető legjobban, ahogy csak tőled telik és ne f

1994-ben november 2-án este volt egy randim. Nem mentem el. Edzésen voltam, nem siettem. Közel két órával a megbeszélt időpont után hazafelé viszont szembejött velem a fiú, aki pár nappal korábban az utcán szólított meg és hazakísért. Azért nem hajtottam el elsőre, mert kiderült hogy ő is sportol, és egy korábbi versenyen már találkoztunk. (Csak én nem emlékeztem :D)  Ma ugyanez a pasi hívott randira. Csodás napom volt. Egy gyönyörű virággal érkezett, pár emelkedett gondolattal. Aztán ebédelni vitt, sokat beszélgettünk, kicsit sétáltunk, beültünk sütizni egy kis cukrászdába. Annyira kellemes élmény volt, a randi után hazatérve puha takarók között néztem egy filmet és elszunyókáltam. 20 évvel ezelőtt az a fiú nagyon komolyan gondolta, hogy randizni akar velem, annyira hogy még most is, minden év november 2-án emlékeztet rá, hogy randiznom kell vele, mert akkor régen, 1994-ben nem mentem el. Akkor este az utcán összefutva mégis hazakísért és nekem megtetszett ez a kitartás. Cuki vol

Különleges a halottak napja körüli időszak, mindenki emlékezik, búcsúzik, vagy újabban bulizik, vagy igazságot oszt, hogy kinek hogyan kellene ünnepelnie. Azt hiszem mint már sokszor, most is a legfőbb iránymutatás az, ahogy nekünk, a lelkünknek a szívünknek megnyugvást ad a választott megemlékezés, úgy kell tennünk. Amit nem szabad, megszólni vagy leszólni bárkit azért, hogy éli meg ezeket a napokat.  Persze lehet heveskedni hogy de nálunk a hagyomány és a kereszténység, de valójában mindkét ünnep típust elfogadják a keresztény egyházak, és bár tény hogy a halloween sajátosságai a csendes gyertyagyújtással, temetőlátogatással emlékezők számára elég ijesztő, azért egy busójárás vagy a kiszebáb égetés sem kevésbé őrült jelenség. Sokáig én is úgy voltam vele, hogy mindenszentek és halottak napja számomra sérthetetlen, mert a halloween a halottaim emlékét gyalázná meg. Aztán elkezdtem gondolkozni ezen. Nagyon szerencsés vagyok, mert a családom teljes, és csak az apai nagyszüleimet

Ma nagyon szomorú voltam, egyik legjobb és legrégibb barátnőm édesapja nem túl régi halála után, eltemette az anyukáját is. Nagyon rossz volt átérezni hogy itt maradt árván. Nem vagyunk már gyerekek, de ha elveszítjük a szüleinket, ötven évesen is árvának érezhetjük magunkat. Persze nem maradunk egyedül mert jó esetben már van párunk, gyermekünk, testvérünk, közeli barátaink, de az űrt nem tudja betölteni senki, azt megélni borzasztó. Ahogy néztem a kedves barátnőm sápadt arcát, majd megszakadt a szívem. Tudtam milyen elszántan küzdött az utóbbi időben hogy a mamájának mindent megadhasson hogy könnyebb legyen. Tudtam mennyire igyekezett csökkenteni a fájdalmát és méltó körülményeket teremteni neki. Visszaadni mindent, amit egykor ő kapott. Tudtam hogy nagyon szeretné már ha vége lenne a kötelező körnek és otthon magába nézve megélhetné a fájdalmát. Ahogy néztem, eszembe jutott mikor megszületett a kislánya. Voltam olyan szerencsés hogy másnap ott lehettem vele. Láttam az apró kicsi tü

Szerintem én lokálpatrióta vagyok. Bénán hangzik, vagy sem, de én nagyon szeretem Nyíregyházát. Alig várom, amikor hazafelé jövök, hogy "lapuljon a föld". Ezt szoktam mondani, mikor a hegyek dombokká simulnak, és időnként már kitágul a horizont. Lapul a föld. Nagyon szeretem az érzést, mikor Tokaj felől autóval érkezve elhagyjuk a Nyíregyháza 5 km táblát. Zsiborogni kezd a lábam, várom hogy meglássam a várostáblát. Mondjuk a Tokaji út hányinger, főleg egy meleg szombati délután, de nekem régi jó ismerősöm. Szeretek befordulni a hímes felé a kicsi utcákon amiket csak az ismer, aki ott lakik. Szeretek a körúton autózni, vagy az Egyház utcán száguldani és a belvároson át a Szent István utcába befutni. Ez a kedvenc utcám. Ha pesti utca lenne, allé lenne, vagy fasor. A "Szentistvánról" a Honvédra szeretek benézni a legjobban, május után. Olyan szép zöld lombtakaró borul rá, mint egy levélalagút. Ősszel sárga-barna, télen csillagfehér. Szeretem az erkélyről nézni a házt

A gyereknap eredete nagyon érdekes, az iszlám világból származik és a gyerekek jogainak védelmében és annak népszerűsítése miatt találták ki és tartották fontosnak. Eredetileg egy hetes program volt, és a mediterrán területeken keresztül ért el Nyugat-, majd Közép-Európába. Itt már az történt ami szokott, hol ünneplik, hol nem, egy napig tart a lényege az ajándék. Kis hazánk óriási ünnepi kultúrájában azonnal társul hozzá a jó pénzért szervezett közösségi játszatás, végtelenségig ismételt színpadi programokkal (amit egyébként azok szülei néznek, akik szerepelnek a színpadi produkciókban, de nekik legalább őszinte örömet szerez) és a jó pénzért iderendelt tátikán szocializálódott önjelölt énekessztárokkal, akiknek még "előzenekaruk" is szokott lenni ha lehet egy kis mulatós, vagy estére tartogatnak egy kis retro-nak kikiáltott, olcsón megszerezhető kiöregedett táncfesztiválost. A gyerekek ezt annyira élvezik, hogy el sem tudom mondani. A gyerek örül ha a szüleivel együtt, kö

Olvastam egy posztot, ahol egy nő, egy elvált feleség arról ír, hogy a volt férje szörnyetegnek, rondának nevezte aki semmire nem jó, senki nem szereti bla bla bla. A nő viszont, bár egyetért a férje állításaival, szépen számba vette mitől "csúnyúlt" el, és hát természetesen a szülés, gyereknevelés, a házasságban közösen megélt nehézségek, a megcsalás, a válás, a csalódás. Nyilván nem maradunk 20 évesek, de erről nekem valami egész más jutott eszembe. Miért természetes ez? Miért adjuk fel magunkat a semmiért és tekintjük csúnyának magunkat ha már nem látszunk 20 évesnek? Nem csak a párkapcsolati kérdés ez, hanem össztársadalmi. A közbeszéd nagy úr, akár tetszik akár nem. Tulajdonképpen  még mindig pletyka alapon működik miden, mert az ember már csak ilyen. Természetes hogy a nő szörnyeteggé válik? Lehet ilyet mondani valakinek aki egyszer valamikor szeretett, akivel életet terveztem, aki gyereket szült nekem, aki kemény áldozatokat hozott a boldogságomért? Nyilván a férfia

Olvasói kérdésre reagálva, hogy mik a valódi játékszabályok, be kell vallanom, fogalmam nincs. Véleményem nyilván van, mint mindig de nem hiszem hogy nagy általánosságban ezt innen kellene megtanulni, mert ez is mint a párkapcsolati okoskodás, teljesen egyénfüggő. Nem kell mindig nagy társadalmi igazságokra számítani, mert van egy csomó kicsi emberi vonatkozás ami talán ugyanolyan helyet érdemel. Nem hinném hogy van a barátkozásra valódi szabály. Az egyetlen ami kötelező, hogy önazonos legyen ez is, mint minden más. Az "okosan barátkozás" nyilván inkább jelenti a jól, megfelelő érdekek mentén megválasztott barátokat, csak ezzel azért kell óvatosan bánni, mert pont a barátság az, ahol ez a két dolog, az érdek és a szeretet valószínűleg összemosódik. A fontos az, hogy előbb önmagadért szeressen valaki, érezze a barátság, a közös idő ajándékát. Ha aztán alakulnak ki közös érdekkörök, az nyilván belefér. Az a gáz, aki csak akkor akar megismerkedni veled, amikor tudja, hogy reme

Gyerekkoromban nem nagyon ment a barátkozás. Eleinte nagyon szertelen voltam, aztán próbálkoztam volna, de nem akarózott alkalmazkodni azokhoz akikkel kényszerűen voltam együtt. Gondoltam, ahogy a felnőttek mondták, majd okosan barátkozom - de nem találtam az én szabályaim szerint játszót elég sokáig. Majd az önként vállalt sportcsapatban és a középiskolában azonnal találtam - bevallom meglepetésemre - sok olyan embert, fiúkat, lányokat vegyesen, akik szívesen voltak velem és én is boldogan barátkoztam velük. Ezek a barátságok máig élnek, és semmi közük az okos választásokhoz. Nyilván nem olyan intenzívek mint akkor, de érzem ma is az a megnyugtató boldogságot ami eltölt ha egy-egy régi barátnőmre gondolok. Emlékszem az egyik igazán jó barátnőmmel még titkos írást is kitaláltunk, saját kódrendszert fejlesztetünk ki, hogy ha órán levelezünk, a tanárok ne tudják elolvasni (igen, igen pont itt, ahol most nagyon okosnak tűnve úgy teszek, mintha sosem lettem volna gyerek :D ). Ma is mosoly

Fáj a fejem. Azt hiszem át kell gondolnom, hogy mit fogok tanítani ezentúl a gyerekeknek. Eddig abszolút meggyőződéssel mondtam, hogy egy dolog számít: hogy tudsz magaddal szembenézni, de mostanában az a meglátásom, hogy minél egyértelműbben mondom ki a tényt amit én igaznak érzek, annál többször vágnak fejen. Ezért fáj a fejem. Na most akkor vagy leszokom az igazmondásról, vagy még keményebben fogok ragaszkodni ahhoz, hogy amit érzek és előzetes ismereteim alapján fontosnak és értékesnek ítélek meg, az elsőbbséget élvez minden körülmények között. Mert mi is az igazság? Fogalmam nincs. De minden élethelyzetben van egy általam preferált, elfogadható az én életfelfogásomnak megfelelő válasz, amit én igazságnak élek meg. Azt már régen tudom, hogy szélsőségesnek számít ahogy én kimondom amit gondolok, de mindig is így volt. Utálom a pletykát, utálok mások háta mögött rosszat mondani, inkább megtalálom az útját hogy elmondjam annak a gondomat, akivel adódik. Persze a nyílt konfliktus h

Az öreg kicsoszogott a kerti budihoz. nyitva hagyta az ajtót, a ház fala úgyis takarta, így építette annak idején, ilyen senkinek nem volt akkor. Elnézett a kert felé, dolga végeztével a kút felé indult. Csinált szép kis kerti csapot, zuhanyzót mert a kényes városi unokák fürödni akartak, még a legkisebb is azt kérdezte:  „Csapotok hun van?” Elmosolyodott. Eszébe jutott az aranyszőke szemüveges kis fickó, a bájos kis arcával ahogy szinte mindentől félt eleinte. A szúnyogokat óriásdarázsnak vélte, a nem létező baglyokat a padlásra képzelte és a csillárba tévedt molylepkére visított, hogy itt a bagoly itt a bagoly.  A kakast úgy megijesztette a visításával, hogy az rögtön tényleg bele is csípett.  Nemhiába, városi gyerekek ezek. Aztán belejöttek ők is, szívesen nyaraltak hetekig a papával. Volt, hogy csak a kislány és a kisfiú, de volt, hogy az unokatestvérekre is ő vigyázott. Kicsit morgott, hogy jó hogy nem a faluból is hoznak még gyerekeket, de nagyon örült nekik. Minél több volt a

A jó házasság titka azt hiszem évszázadok óta nem változott és azt hiszem egy szóba belefér: kompromisszum. Ami változott az az, hogy valami titkos oknál fogva sok ember azt hiszi hogy a házasság egyenlő esküvő, és az utána következő pár hét, na meg a reklámokban látott kirakat, a mosolygós kisbabás anyukák, kisportolt drága autós apukák, patyolat lakások és tökéletes háztartás. Azért hiszik ezt, mert a házasság ma már "szerelemből" köttetik. Legalábbis ezt illik gondolni, mert ha a pénz előtérbe kerül, mindenképp érdekházasságnak bélyegzik a dolgot, arról meg beszélni sem illik, hogy sokszor a halódó kapcsolatokat gondolják megmenteni ezzel a lépéssel. Milliószor hallottam már azt, hogy mennyire sokat vártak attól, hogy a házasság majd megváltoztatja a barátot vagy a barátnőt, de láss csodát, ettől nem lett sem hűségesebb, sem háziasabb, sem nyugodtabb, sem figyelmesebb. Nem akart hirtelen mégiscsak gyereket,sőt a bulizást urambocsá ivást sem hagyta abba. Fogalmam nincs miér