Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január, 2012

Az idő rémisztő közönye

Kép
Ült a kőpadon. Szinte sütötte a hideg. Már régen mennie kellett volna, sok dolga van. De csak nézte a sötétben a csillagokat. Ott lenne – gondolta – ott lenne a mennyország? Akkor most ott is sötét van….de kit érdekel – már régen nem érdekelte semmi. - Az idő rémisztő közönye – mosolyodott el magában – nem is olyan rémes. - Talán az a baj, hogy soha ne félt semmitől. Ha félt volna, eszébe jut az is hogy baja eshet. Nem látványosan törik be a feje, hanem a szíve, lelke nyomorodik meg. - Nem látszik. Azt hiszik nem is fáj. Mert vannak olyan sebek, amik soha, valóban soha nem gyógyulhatnak be. De úgy lehet tenni, mintha begyógyulna. Erre mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít…. Dehogy is – szállt vitába saját magával – az idő nem valami orvos vagy csodaszer. Az idő, csak idő. Múlik könyörtelenül, közönyösen. Bergsoni módon, lassan és gyorsan egyszerre. Az idő egy dologra képes csak. A múlás közönyét ráhúzni az élő sebekre….igen, ez lesz az. Minél több és nagyobb a seb, annál több a k