Gondolatok a nagyvilágról

Aranyanyu vagyok. Végérvényesen és visszavonhatatlanul. És ez azt is jelenti, hogy soha de soha nem vagyok már egyedül. Nevezhetjük sisterhoodnak, női összetartásnak vagy barátságnak, a lényeg ugyanaz marad. Egy olyan közösség tagja vagyok, ami készen van. Az alapja valami olyan elementáris, már már szakrális erő, amit nehéz meghatározni. Nők, akik nagyon, nagyon erősek. Akik mindig a megoldást, keresik, akik egyszerre állnak helyt a munkájukban, az anyaságukban és az emberségükben egyaránt. Életeket változtatnak meg, ki fizikai, ki lelki értelemben, de egyformán. A hétvégén a barátságnak, a lelki közösségnek valami olyan erejét tapasztaltam, amit korábban nem. Találkoztunk, együtt voltunk, láttuk, hogy a szellemiségünk hogyan árad ki és teszi jobbá a világot, és közben megértettük, hogy veszély ránk is leselkedik.   Nem szoktunk naponta beszélni, de kiderült, hogy mindenki megtalálja a másikat, ha a szükség vagy egy-egy közös projekt úgy kívánja. Most pedig, amikor volt lehetőségü

Furcsa tendenciát tapasztalhatunk mostanában az iskolai bizonyítványok megítélésében, ami nagyban köszönhető a social media félrecsapó hullámainak. Ma már bárki hozzáfér – és férjen is – olyan mindenkinek szóló szakirodalmakhoz, mint Vekerdy féle nevelési tanácsok. Én nagyon szeretem őket, és otthon is az iskolában is alkalmazom az elveit, hiszen egyszerűen arról szólnak, hogy végtelen szeretettel és odafordulással, egyéni módon kezeljük a gyerekeket és szeressük őket egyformán. Van azonban egy tétele, amit sajnos sokan nagyon félreértenek. Vekerdy Tanár Úr, soha nem mondta azt, hogy a kitűnő tanulók nem értékesek, és azt sem mondta, hogy nem viszik semmire. Ő egyértelműen azt mondja, hogy a nem kitűnő gyerek is ugyanolyan értékes, mint akinek teljesítménye a kitűnő biziben is megjelenik. Ami kifacsarodott ebben az egészben, hogy most valahogy úgy néz ki, hogy már a bizonyítványosztás előtt megjelenik a social media felületeken, sőt a mainstream médiában, hogy a nem kitűnő bizonyít

Egy pillanat volt csak hogy megint megértsem mi az, ami a hétköznapokon végtelen könnyedséggel és derűvel átsegít. Sokan kérdezik főleg mostanság, mi a titka annak a nyugalomnak és derűnek, amivel átlépek a életnek azokon a nagyon bosszantó hétköznapi dolgain, ami sokaknak magát az életet jelenti. Hát legyen, elmondom: nem érdekel. Tudom, hogy fura de nem érdekel hogy határidő után fogom-e befizetni a villanyszámlát vagy be tudom-e fizetni egyáltalán. Ez csak pénz. Nem érdekel hogy a munkahelyen milyen konfliktusaim vannak a feljebbvalóimmal, vagy a munkatársaimmal. Ez csak munka. Nem érdekel, hogy udvarias volt-e velem a benzinkutas, a boltos, hogy rám dudál-e egy hülye a kanyarban. Nem is ismerem őket. Azért nem érdekel, mert ezek nem fontos dolgok.  Sajnos vannak pillanatok az életben mikor meglátom mennyire törékeny is a boldogság. Az én életemben volt már pár ilyen pillanat. Nem olyan mikor csalódtam a szerelmemben vagy véget ért egy barátság, vagy összeomlott egy v