Nyíregyháza, Nyíregyháza
Szeretem a városomat. Itt születtem, a város története része az enyémnek és az én történetem része a város történetének. Na nem nagy legendás történetek ezek, csak apró kis mozzanatok, amitől a szülőváros mindig kicsit jobban ragyog az embernek. Mindig is szerettem. Gyerekként tetszett a sárga dombház, a piros ház, a Kelet, a Centrum, a Nyírfa, a Nyírségi Ősz felvonulásai. Élveztük az erdőt, a strandot, a régi állatkertben a hajóhintát, a ritkán járó rozsdás "óriáskereket". Nekem óriás volt, tényleg. Szerettem a régi játszótereket a Kossuth utcai házak mögött a nagy teret, ahol az apukáink jégpályát csináltak csak úgy összefogásból, és gyereksílécekkel síeltünk le a "hatalmas" 3 méteres domboldalakról. Nyilván 5-6 évesen ez is óriási élmény. Szerettem az óvodámat is nagyon, úgy érzetem egy nagy hegyen vagyunk mert sokat kellett felfelé mászni és azt már akkor észrevettem, hogy a többi rész elég lapos, mit ne mondjak. Emlékszem ahogy én a kis gyerekbicajon (persze z