Gondolatok a nagyvilágról

Közeledik az év vége és a hajrában már kezdjük eszünket veszteni családilag. Ez kb abból áll, hogy mindenki félreérti amit a másik mond, de nem elgondolkodik magában, hanem kimondja a hülyeséget. Így lettem ma délre Sanya nyuszi. A családom két másik tagja - Pötyi világesze kutya állhatatos tekintetétől követve - röhögve szólít nyuszinak miközben az ebédet főzöm. Ez annyira meglepő fordulat, hogy fel sem veszem. Lilla próbálja elmagyarázni hogy mi történt, de annyira nevet, hogy nem értem, Lackó próbál segíteni neki: Reggel Lackó ment dolgára, Lilla mászott lefelé az indokolatlan emeletes ágyról, miközben az apja mondta neki, hogy anyucit hagyja aludni. Mire Lilla roppant nőiesen megkérdezte: Kit? A nyuszit? Nincs is nyuszink. Na hát ebédre már lett, én. Persze nekik nagyon tetszett, hogy én a "nyuszi" típus vagyok a nyuszi. Próbálták egymást lebeszélni, amiből az sült ki, hogy véletlenül anya helyett sanya lettem. Így született meg óriási röhögések között Sanya Nyuszi, a va

Egy kedves ismerősöm nemsokára meg fog halni. Nincs választás, nincs cécó. Tudja és egyszerűen csak szólt, hogy változtak a dolgok, nem javult hanem ez már a végstádium. Furcsa, fájdalmas és ijesztő. Mikor megtudtam, hosszú percekig viaskodtam magammal, hogy ne sírjak, mert rögtön átrohant a fejemen, hogy a helyében mit éreznék. Nem volt jó ötlet. A halál valahogy nem része a mi hétköznapjainknak sem, pedig az elmúlás egyszerűen predesztinált dolog. Pont akkor dől el, mikor megszülettünk. Furcsa tényező, kihagyhatatlan, mégsem gondolunk rá túl sokat. nekem sincs fogalmam mit is gondoljak most, miután legyőztem az első rohamot, hogy magamat helyezzem a dolog közepébe. Olyan régen érzem már, hogy azok a dolgok amiket pénzért lehet venni, vagy kapni nem igazán érnek semmit, amire pedig igazán vágynak az emberek, az nem pénz kérdés, de elérhetetlen. Mennyire akarhatja a beteg a gyógyulást, a szenvedő az enyhülést? Mindennél jobban. Mindegy mi fáj, nem kell ehhez ez a legnagyobb félelem,