Gondolatok a nagyvilágról

Azt hittem ha a gyerek óvodásból iskolás lesz a korábbi reggeli, később vicces tortúra változni fog. Persze változott, de jobb nem igazán lett. A változás annyi, hogy Mici macska helyett, Pötyi kutya lakik nálunk, meg a 10 éves cimborája Lilla. Na ezek ketten minden reggel az őrületbe kergetnek. Először is újabban már nem kelünk indokolatlanul korán, mert már nem kicsi a gyerek és mindenki a városban dolgozik. Ez persze óriási baklövés, mert mindig kihagyjuk a számításból azt az elviselhetetlen tökölést ami reggel nálunk folyik, de sajnos én sem vagyok kivétel, főleg hogy megjött ez a ködös utálom idő. Két fajta reggel van, a vége mindkettőnek ugyanaz, rohanás. Az "A" verzióban a gyerek nem igazán kerül elő idő előtt, a "B" verzióban még mielőtt kimennénk átjön és bevetődik közénk, és azonnal talál valami izgit a tv-ben, ilyenkor még a kacsamesék is izgi, de a végén már a reklám is az, tulajdonképpen bármi,csak süketnek tettethesse magát és ne kelljen elindulni. A

Az ember mindig azt hiszi mindenki élete olyan, mint az övé. Ha neki rossz élete van feltételezi, hogy mindenkié ugyanolyan nehéz, de ha jó akkor azt gondolja alapvetőnek. Ezért van az, hogy mindenki olyan családot álmodik maga köré, amilyenből ő maga érkezik, mert azt ismeri. Nem tudja hogy másképp is lehet. Én mérhetetlen kegyelemben élek, és érdekes látni mennyi re nehéz lehetett ezt az érzést biztosítani míg gyerekek voltunk, a szüleim és nagyszülei m előtt le a kalappal. Mesebeli emlékek a nyári reggelek, mikor a nagymamám és a nagypapám minden reggel kaláccsal és  „dupla habos kakaóval” ébresztett. Azért volt dupla hab, mert a finom, főzött még meleg kakaó tetejére rátették a tejszínhabot és hiába kanalaztuk gyorsan, elolvadt.  Ilyenkor gyorsan jött a duplázás, kaptunk rá másik adag habot. Nagypapám nemrég halt meg. Csodás emlékeket hagyott  és nagyon hiányzik, de azt hiszem megértettem mit üzent az életével: mindent csinálj a lehető legjobban, ahogy csak tőled telik és ne f

1994-ben november 2-án este volt egy randim. Nem mentem el. Edzésen voltam, nem siettem. Közel két órával a megbeszélt időpont után hazafelé viszont szembejött velem a fiú, aki pár nappal korábban az utcán szólított meg és hazakísért. Azért nem hajtottam el elsőre, mert kiderült hogy ő is sportol, és egy korábbi versenyen már találkoztunk. (Csak én nem emlékeztem :D)  Ma ugyanez a pasi hívott randira. Csodás napom volt. Egy gyönyörű virággal érkezett, pár emelkedett gondolattal. Aztán ebédelni vitt, sokat beszélgettünk, kicsit sétáltunk, beültünk sütizni egy kis cukrászdába. Annyira kellemes élmény volt, a randi után hazatérve puha takarók között néztem egy filmet és elszunyókáltam. 20 évvel ezelőtt az a fiú nagyon komolyan gondolta, hogy randizni akar velem, annyira hogy még most is, minden év november 2-án emlékeztet rá, hogy randiznom kell vele, mert akkor régen, 1994-ben nem mentem el. Akkor este az utcán összefutva mégis hazakísért és nekem megtetszett ez a kitartás. Cuki vol

Különleges a halottak napja körüli időszak, mindenki emlékezik, búcsúzik, vagy újabban bulizik, vagy igazságot oszt, hogy kinek hogyan kellene ünnepelnie. Azt hiszem mint már sokszor, most is a legfőbb iránymutatás az, ahogy nekünk, a lelkünknek a szívünknek megnyugvást ad a választott megemlékezés, úgy kell tennünk. Amit nem szabad, megszólni vagy leszólni bárkit azért, hogy éli meg ezeket a napokat.  Persze lehet heveskedni hogy de nálunk a hagyomány és a kereszténység, de valójában mindkét ünnep típust elfogadják a keresztény egyházak, és bár tény hogy a halloween sajátosságai a csendes gyertyagyújtással, temetőlátogatással emlékezők számára elég ijesztő, azért egy busójárás vagy a kiszebáb égetés sem kevésbé őrült jelenség. Sokáig én is úgy voltam vele, hogy mindenszentek és halottak napja számomra sérthetetlen, mert a halloween a halottaim emlékét gyalázná meg. Aztán elkezdtem gondolkozni ezen. Nagyon szerencsés vagyok, mert a családom teljes, és csak az apai nagyszüleimet