Mindenszentek kontra Halloween

Különleges a halottak napja körüli időszak, mindenki emlékezik, búcsúzik, vagy újabban bulizik, vagy igazságot oszt, hogy kinek hogyan kellene ünnepelnie.

Azt hiszem mint már sokszor, most is a legfőbb iránymutatás az, ahogy nekünk, a lelkünknek a szívünknek megnyugvást ad a választott megemlékezés, úgy kell tennünk. Amit nem szabad, megszólni vagy leszólni bárkit azért, hogy éli meg ezeket a napokat. 

Persze lehet heveskedni hogy de nálunk a hagyomány és a kereszténység, de valójában mindkét ünnep típust elfogadják a keresztény egyházak, és bár tény hogy a halloween sajátosságai a csendes gyertyagyújtással, temetőlátogatással emlékezők számára elég ijesztő, azért egy busójárás vagy a kiszebáb égetés sem kevésbé őrült jelenség.

Sokáig én is úgy voltam vele, hogy mindenszentek és halottak napja számomra sérthetetlen, mert a halloween a halottaim emlékét gyalázná meg. Aztán elkezdtem gondolkozni ezen. Nagyon szerencsés vagyok, mert a családom teljes, és csak az apai nagyszüleimet veszítettem el és az anyai nagypapámat. Mivel nálunk nagyon erősek a családi kötelékek, hiába múlt el tíz év, még mindig hiányoznak. 

Az elmúlt években azonban kaptam pár leckét halál témában. Kórházba kerültem, nagyon komoly dolgokon mentem keresztül, megéreztem milyen az, mikor egyetlen hajszál választja el az életet és a halált. Dühös voltam és nem értettem hogy történhet ez pont velem. Aztán pár hónapra rá Lilla egészsége rendült meg nagyon komolyan. Istennek hála érte ma már teljesen jól van, de hosszú hónapokig éltünk olyan rémületben, amit senkinek nem kívánok, és igen végig kellett gondolni azt is hogy mi lesz ha...ebben a helyzetben egyszercsak azt kérdezte a gyerek, hogy anya nem rendezünk egy halloween bulit? Én pedig repeső szívvel vásároltam a díszeket, faragtam a tököt, kutattam a speckó és ijesztő édességek és receptek után. Teljes szívemből örültem hogy igen, szemébe nevetek a halálnak és közben elengedtem a dühömet, a nagyszüleim emlékét és egy pár nap idejére a Lillával kapcsolatos félelmeimet is. Tavaly ilyenkor minden szenvedés és rettegés ellenére igazán boldogak voltunk. Emlékszem milyen jó volt, hogy úgy örülhetett, ahogy az egy 9 évesnek kijár, mert a napjai nem erről szóltak. 

Aznap tényleg megértettem, hogy a haláltól való félelmünket magunknak kell legyűrnünk és nem számít mi a szokás, mert nem biztos hogy az segít. A halottak napján temetőkben sorjázó tömeg nekem nem meghitt. A szeretteim sírja előtt 10 évig nem tudtam megállni sírás nélkül. Ez pont nem tartozik a hullámzó tömegre. Tavaly, miután szembe néztem az elfogadhatatlannal, úgy döntöttem nem megyek ki, és ettől sokkal jobban éreztem magam. 

Az idén Isten áldásából Lilla teljesen egészséges és boldog. Oltári Halloween Partyt tartottunk, felszabadítva minden félelmünket és elengedve a negatív energiákat. Ma pedig kimentünk a temetőbe, és megrendülve de teljes nyugalomban emlékeztünk. 

Sikerült feldolgozni az elmúlás kérdését és tudomásul venni, hogy a halál az élet része és mindig ott áll az ajtó előtt, hogy bármikor bekopoghasson és kézen fogja bármelyikőnket ha itt az idő. Ez talán a legnehezebb dolog az életben. Elfogadni hogy van egy olyan része, amelyre sem pénznek, sem orvostudománynak, sem jóakaratnak nincs hatása. Egyszer elmúlik. Mindenkié. Ezzel szembenézni van aki úgy tud, hogy virágot és gyertyát helyez el szerettei sírján és családjával halottak napján kilátogat a temetőbe. Van aki templomba megy, van aki otthon lelke nyugalmában ünnepel és van aki tököt farag, kifesti magát és szembeköpi a halált. Sőt azt hiszem sokan vannak úgy, hogy így is, úgy is megpróbálják. Nálunk is megfér a tökfaragás, a halloweeni pizsiparti nagy visongások és csokigyűjtés közepette, és a csöndes, meghitt gyertyagyújtás a sírokon. Így érezzük teljesnek a képet. Nem kell igazságot osztani. Ez nem olyan mint a Valentin nap, itt mindenkinek van valamiféle érintettsége még akkor is ha nincs, mert akkor pont az és valószínűleg sajnos ez változni fog, és a bulizás mellé beérik az elcsendesülés is. Én azt mondom, mindenki úgy emlékezzen szeretteire és szembesüljön az elmúlás hatalmával, ahogy neki aktuálisan a legmegnyugtatóbb.