A 20. randi

1994-ben november 2-án este volt egy randim. Nem mentem el. Edzésen voltam, nem siettem. Közel két órával a megbeszélt időpont után hazafelé viszont szembejött velem a fiú, aki pár nappal korábban az utcán szólított meg és hazakísért. Azért nem hajtottam el elsőre, mert kiderült hogy ő is sportol, és egy korábbi versenyen már találkoztunk. (Csak én nem emlékeztem :D) 

Ma ugyanez a pasi hívott randira. Csodás napom volt. Egy gyönyörű virággal érkezett, pár emelkedett gondolattal. Aztán ebédelni vitt, sokat beszélgettünk, kicsit sétáltunk, beültünk sütizni egy kis cukrászdába. Annyira kellemes élmény volt, a randi után hazatérve puha takarók között néztem egy filmet és elszunyókáltam.

20 évvel ezelőtt az a fiú nagyon komolyan gondolta, hogy randizni akar velem, annyira hogy még most is, minden év november 2-án emlékeztet rá, hogy randiznom kell vele, mert akkor régen, 1994-ben nem mentem el. Akkor este az utcán összefutva mégis hazakísért és nekem megtetszett ez a kitartás. Cuki volt, jóképű és kedves, és idegesítően magabiztos, nagyszájú és beképzelt. Pont jó volt. 

Hosszan udvarolt mire elkezdtem komolyan venni, aztán sok minden történt. Végül 2002-ben elvett feleségül és ma már minden reggel vele ébredek. Ennek ellenére neki még mindig nagyon fontos, hogy november 2-án emlékeztessen arra hogy 1994-ben az első randinkon bolondot csináltam belőle. 

Ennek ma pont 20 éve. Sokáig azt gondoltam sosem voltam szerelmes. Aztán rájöttem, hogy mivel én nem vagyok az a rajongós típus és soha nem engedem hogy az érzelmeim irányítsanak, szép lassan kezdtem kötődni és kiteljesedni, és teljes nyugalomban mondtam igent. Most, a 20. évben kezd kiteljesedni bennem az az érzés hogy mennyire boldoggá tesz minden reggel, hogy ott van mellettem, és mennyire várom minden este hogy hazaérjen. Azért főzök esténként hulla fáradtan és azért sütök hétköznap is, mert tudom hogy neki ez számít. Tudom hogy azokat az ízeket szereti a legjobban amiket itthon eszünk, és hogy állandóan enne valami édességet, de legjobban azokat a sütiket és csokikat szereti amit én csinálok. Ezt nevezhetjük megszokásnak, vagy annak a hétköznapi szerelemnek, ami két ember között erőssé tesz egy házasságot. Tudja hogy várom haza, és tudom hogy siet. Tudom hogy szereti a nyugalmat és a rendet, ami az otthonunkat körüllengi és tudja hogy ez várja ha hazaér. Tudom hogy rábízhatom magam és a lányunkat, és tudja hogy mellette állok mindenben. Nekem ő a nagybetűs Férfi, szerencsés vagyok hogy a 20. randit is fontosnak tartotta. 

Azt kérdezte ma a randin, miután kinevetgéltük magunkat a 20 év bénázásán, hogy azért volt valami jó is az elmúlt 20 évben? 

Hát még jó hogy volt. Ő volt a legjobb, ami az elmúlt 20 évben történhetett velem, neki köszönhetem a nyugalmat ami körülleng, a kislányunkat, a valódi szerelmet, ami bizony 20 év után is boldoggá teheti a nőt. Neki köszönhetem hogy nő vagyok, mert olyan férfi aki mellett nőnek lehet lenni, annak minden fájdalmával, szenvedélyével és méltóságával. Hát a helyzet az, hogy még mindig imádom ezt a fiút, aki ma már pasi és néha az őrületbe kerget, néha pedig az egekbe emel. Nagyon jó volt a mai randink, remélem jövőre is elvisz.