de a reggelek, nem változnak
Azt hittem ha a gyerek óvodásból iskolás lesz a korábbi reggeli, később vicces tortúra változni fog. Persze változott, de jobb nem igazán lett.
A változás annyi, hogy Mici macska helyett, Pötyi kutya lakik nálunk, meg a 10 éves cimborája Lilla. Na ezek ketten minden reggel az őrületbe kergetnek. Először is újabban már nem kelünk indokolatlanul korán, mert már nem kicsi a gyerek és mindenki a városban dolgozik. Ez persze óriási baklövés, mert mindig kihagyjuk a számításból azt az elviselhetetlen tökölést ami reggel nálunk folyik, de sajnos én sem vagyok kivétel, főleg hogy megjött ez a ködös utálom idő.
Két fajta reggel van, a vége mindkettőnek ugyanaz, rohanás. Az "A" verzióban a gyerek nem igazán kerül elő idő előtt, a "B" verzióban még mielőtt kimennénk átjön és bevetődik közénk, és azonnal talál valami izgit a tv-ben, ilyenkor még a kacsamesék is izgi, de a végén már a reklám is az, tulajdonképpen bármi,csak süketnek tettethesse magát és ne kelljen elindulni. A baj az, hogy az elején még nem sürgetem, mer nem olyan rossz, ahogy ott bújik és szuszog. Igen ám, de ez kb 5 percig férne bele, de itt kezdődik a tökölés, mert még sutyorgunk és nevetgélünk jó ideig. Aztán már mi az apjával régen készülődünk, mikor ő nagy kínlódva kivonszolja magát a mosdóba. Cicamosdással felkel, megvizsgálja hogy Pötyi megjelent-e a közelében vagy sürgősen meg kell-e keresnie, és csinálni vele valamit, mondjuk ölben cipelgetni, mert reggel erre pont ráérünk.
Az "A" verzió egyébként rögtön Pötyi közreműködésével indul. Mikor kinyílik a nappaliajtó, akkor fehér barátunk végtelen óvatossággal kúszni kezd Lilla szobája felé. Minden reggel megkeresi, felébreszti és bebújik mellé az ágyba. Ott ugye jó meleg és puha minden, úgy be tudnak húzódni hogy nem is látszanak. Pötyi persze tudja hogy ez nincs így rendben, ezért lapít. Egy idő után melege támad, hát a fekete kis orra hegyét kidugja, de a szemét nem, így szerinte nem látszik. Lilla úgy tesz mintha aludna és a világ minden kincséért ki nem jönne, minek ha már haver (ahogy ő hívja) is ott van. Minden áldott reggel közli hogy na ő nem megy iskolába, otthon marad Pötyivel. Ezt eleinte még próbálom kezelni, de a harmadik ismétlésnél már két irányba forog a szemem, és közlöm hogy nem érdekel, mire elkészülök kész legyen, mert úgy jön, ahogy épp áll. A kedvencem az ezt követő (mintha mi se történt volna) kivonulás, ahol a pizsama egy része már lekerül a gyerekről, de nem számít, mert fel nem igazán vesz semmit. A Korábban bevált reggeli áriát csendes de végeérhetetlen kuksolás váltotta fel,így dobok neki be ruhákat hátha felveszi, nagy kegyesen kijön, persze nem felöltözve, kezet mos, de fogat nem, és visszamászik Pötyi mellé, mert az milyen cuki. Pötyi már érzi a veszélyt, igyekszik felvenni az aktuális ágynemű színét, de a gyerekeket ez nem zavarja. Fetreng boldogan a kutyával. Utána mikor az apja már kiabál, hogy a kosár cuccot legalább hozd már ki, a gyerek visszaóbégat, hogy azt ígérted majd te berakod apa, és nem történik semmi. Közben persze az apja meg én rohangálunk a lakásban készülődve, mert hát mi sem pattantunk ki 6 előtt az ágyból és mi tudjuk hogy nem kellene elkésni. Én adom az instrukciókat mint évek óta minden reggel: öltözöl Lilla?, pulcsid van Lilla? az angol itthon ne maradjon, és hasonlók. A huszadik kérdés után általában még mindig pizsigatyában, a felsőjét a feje felett lóbálva mint egy mikiegeres lasszót előkerül az én életem boldogsága és felteszi a kérdést MINDEN REGGEL: Milyen idő lesz ma? Hát honnan tudjam, nem vagyok levelibéka, sem időjós, de novemberben általában hideg van. Erre a következő mondat jön: gondolom akkor nem mehetek CSŐTOPBAN!!! Jól gondolod kisöreg, nem mehetsz és rövidgatyában sem, hanem mint az elmúlt két hónapban is farmerben és pólóban fogsz menni, teljesen felesleges erről beszélgetést kezdeményezni. Na szomorúan elkullog, de pár perc múlva harisnya-rövidgatya-póló kombóban előkerül, és ragyog. Jó gondolom, ha neki tetszik ám legyen, ő meg boldogan közli, hogy nem vett fel csőtoppot. Még csak nem is vitatkozom, felesleges. Mondom neki hogy pulcsi, kabát, haj ki, mindjárt befonom. Erre ő. Reggelizni nem lehet? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, de hogyne lehetne, csak siessünk már. Mire az apukája felajánlja, hogy csinál neki "apa"szendvicset, ami az összenyomós melegszendvics, tehát nem egy perc alatt lesz kész. Nem érdekes, hogy én készülök a reggelre, tehát mindig van otthon péksüti vagy jó reggelt keksz, túrórudi, tejbesüti (con flakes) amit szeret és amit meg is bír enni reggel. De nem, apa szendvics, tehát már ketten nem készülnek, mert apa reggelit gyárt negyed nyolckor, Lilla meg várja. Itt szokott kezdődni az elcsúszás.
Kedélyesen beszélgetnek, majd egyszer csak elkezdenek rohangálni a lakásban, mert még nincs víz a gyerek kulacsában, de hol az angol cucc, még mindig nincs berakva a kosárra ami kell, és még Pötyit is le kell vinni. A gyerek haját még be kell fonni, vagy kifésülni, ahogy azt ő gondolja. Aztán ha mindezzel végzünk és Lilla kész, mi jönnénk. Időközben megpróbáljuk Pötyit kitessékelni az erkélyre, aki lapos kúszásban mínusz negyvennel halad és útközben próbál láthatatlanná válni, hátha bent maradhatna napközben is. Ez önmagában 5 perc a séta után. Én soha nem találom a telefonom vagy a kulcsom, Lackó a kocsikulcsot keresi, a gyerek meg áll kabátban felmálházva: táska, tesicucc, kosárcucc, angol mappa, esetleg még gyűjtőmunka, ami nem fér a táskába, és csendben izzad. Ettől ideges lesz és a fogát összeszorítva mondja: Menjünk már, siessünk már, megsülök, apa gyere már. Ettől meg az apja lesz tiszta ideg, hogy menjél akkor hívjad a liftet, eddig te tököltél, és az idegtől elkezd kapkodni, na mire megvannak a kulcsok és telefonok, már elfelejtjük, hogy kihúztuk, lekapcsoltuk, kikapcsoltuk elzártuk-e a lakásban lévő kütyüket, még visszalépünk megnézni, aztán hopp már a liftnél is vagyunk. Itt megbeszéljük, hogy akkor holnaptól mindenki korábban kel, mire a kicsi beállítja a telefonját még aznap 5:30-ra ami másnaptól minden reggel csipog, de ezt Lilla nem hallja, mert alszik minta bunda, szóval valamelyikünk félálomban kikutatja az elrejtett telefont, és az utolsó fél órában ébredés előtt megpróbál életben maradni. Nagyon jó. A legkirályabb, mikor szombaton végre aludhatnánk, de a gyerek telefonja 5:30-kor ébreszt, de ő nem ébred fel csak mi, majd mikor kérdőre vonnánk, közli, hogy ő próbálta, de nem tudja hogy kell levenni róla az ébresztőt, ő még csak tíz éves.
Nem tudom ki hogy van ezzel, de a reggelt már csak az tudja felül (vagy alul) múlni, mikor eljön az este, és kimondom a varázsigét. Menjél kicsim fürdeni, lefeküdni. Komolyan fel kéne venni, burleszk. A gyerek lelassul, szerintem még a keringését is leállítja, a szeme a távolba réved és mintha ott sem lenne. Aztán lassan valami egész másról kezd beszélni. Ezt ismételgetjük kb. egy fél órán át, majd mikor már rángatózik a fél szemem az idegtől és közlöm vele, hogy nem hiszem el, hogy minden este ezt kell játszanunk, kaján vigyorral öltözni kezd a nappali közepén. Na nem nagyon, csak mondjuk leül és félig letolja a nadrágját, aztán ülve marad és beszélgetni kezd velem. Mikor kizavarom, jön öt és fél perc pingvinjárás bemutató térdig tolt gatyával, aztán mikor már szerintem füstöl a fülem, elvonul áriázva a zuhanyzó irányába, és csak remélni tudom hogy oda is ér. Ha pár percen belül nem folyik a víz utánamegyek, általában a kutyával játszik, vagy olvasgat, vagy csak úgy szórakoztatja magát, danolászik...végtelen a lehetőségek tárháza. Ilyenkor olyan is van, hogy elindul, lép kettőt és áll egy helyben percekig, és tanulmányoz egy dekorkavicsot ami kb 5 éve ugyanott van, vagy nézi hogy nő Pötyi szőre vagy hasonlók. Megfejthetetlen. Ha túl vagyunk a zuhanyon, lefekvés előtt mindig bepróbálkozik, jóéjt kíván, ad egy puszit és kirohan. Mivel túl gyors ilyenkor, tudom hogy az én ágyamban lesz a takaró alatt és már megyek is utána, mert arra játszik, hogy nem veszem észre időben és akkor gyorsan elalszik és akkor már nem fogom felébreszteni. Nagyon cseles, úgyhogy általában lecibálom a paplanokat, alatta ott fekszik összegubózva és nevet a saját kis viccén. Nyilván ilyenkor annyira cuki hogy én is nevetek, kicsit meggyomrozom és átzavarom a saját ágyába, ami még jelent egy rövid Pötyi bámulást, némi danolást és hét perc álldogálást a szoba előtt, de már rutinosan nem nézem.
Az a cuki mikor mondjuk már lefeküdt és egyszer csak kioldalog. Rám sem néz, csak megáll mellettem. Ilyenkor jön a találd ki anya, mit felejtettem el játék. Akkor járok jól, ha csak éhes, de a lehetőségek tárháza itt is végtelen, a holnapra kéne vinni almáspitét-től az elfelejtettem a gyűjtőmunkát-on keresztül a bent hagytam a matek házit a suliban-ig terjed, este 9 és 9:30 között. Az apukája nagy segítség, ilyenkor azt mondja, hogy de legalább még időben eszébe jutott. Még az a jó, hogy általában ezek is utólag nagyon viccesek.
A változás annyi, hogy Mici macska helyett, Pötyi kutya lakik nálunk, meg a 10 éves cimborája Lilla. Na ezek ketten minden reggel az őrületbe kergetnek. Először is újabban már nem kelünk indokolatlanul korán, mert már nem kicsi a gyerek és mindenki a városban dolgozik. Ez persze óriási baklövés, mert mindig kihagyjuk a számításból azt az elviselhetetlen tökölést ami reggel nálunk folyik, de sajnos én sem vagyok kivétel, főleg hogy megjött ez a ködös utálom idő.
Két fajta reggel van, a vége mindkettőnek ugyanaz, rohanás. Az "A" verzióban a gyerek nem igazán kerül elő idő előtt, a "B" verzióban még mielőtt kimennénk átjön és bevetődik közénk, és azonnal talál valami izgit a tv-ben, ilyenkor még a kacsamesék is izgi, de a végén már a reklám is az, tulajdonképpen bármi,csak süketnek tettethesse magát és ne kelljen elindulni. A baj az, hogy az elején még nem sürgetem, mer nem olyan rossz, ahogy ott bújik és szuszog. Igen ám, de ez kb 5 percig férne bele, de itt kezdődik a tökölés, mert még sutyorgunk és nevetgélünk jó ideig. Aztán már mi az apjával régen készülődünk, mikor ő nagy kínlódva kivonszolja magát a mosdóba. Cicamosdással felkel, megvizsgálja hogy Pötyi megjelent-e a közelében vagy sürgősen meg kell-e keresnie, és csinálni vele valamit, mondjuk ölben cipelgetni, mert reggel erre pont ráérünk.
Az "A" verzió egyébként rögtön Pötyi közreműködésével indul. Mikor kinyílik a nappaliajtó, akkor fehér barátunk végtelen óvatossággal kúszni kezd Lilla szobája felé. Minden reggel megkeresi, felébreszti és bebújik mellé az ágyba. Ott ugye jó meleg és puha minden, úgy be tudnak húzódni hogy nem is látszanak. Pötyi persze tudja hogy ez nincs így rendben, ezért lapít. Egy idő után melege támad, hát a fekete kis orra hegyét kidugja, de a szemét nem, így szerinte nem látszik. Lilla úgy tesz mintha aludna és a világ minden kincséért ki nem jönne, minek ha már haver (ahogy ő hívja) is ott van. Minden áldott reggel közli hogy na ő nem megy iskolába, otthon marad Pötyivel. Ezt eleinte még próbálom kezelni, de a harmadik ismétlésnél már két irányba forog a szemem, és közlöm hogy nem érdekel, mire elkészülök kész legyen, mert úgy jön, ahogy épp áll. A kedvencem az ezt követő (mintha mi se történt volna) kivonulás, ahol a pizsama egy része már lekerül a gyerekről, de nem számít, mert fel nem igazán vesz semmit. A Korábban bevált reggeli áriát csendes de végeérhetetlen kuksolás váltotta fel,így dobok neki be ruhákat hátha felveszi, nagy kegyesen kijön, persze nem felöltözve, kezet mos, de fogat nem, és visszamászik Pötyi mellé, mert az milyen cuki. Pötyi már érzi a veszélyt, igyekszik felvenni az aktuális ágynemű színét, de a gyerekeket ez nem zavarja. Fetreng boldogan a kutyával. Utána mikor az apja már kiabál, hogy a kosár cuccot legalább hozd már ki, a gyerek visszaóbégat, hogy azt ígérted majd te berakod apa, és nem történik semmi. Közben persze az apja meg én rohangálunk a lakásban készülődve, mert hát mi sem pattantunk ki 6 előtt az ágyból és mi tudjuk hogy nem kellene elkésni. Én adom az instrukciókat mint évek óta minden reggel: öltözöl Lilla?, pulcsid van Lilla? az angol itthon ne maradjon, és hasonlók. A huszadik kérdés után általában még mindig pizsigatyában, a felsőjét a feje felett lóbálva mint egy mikiegeres lasszót előkerül az én életem boldogsága és felteszi a kérdést MINDEN REGGEL: Milyen idő lesz ma? Hát honnan tudjam, nem vagyok levelibéka, sem időjós, de novemberben általában hideg van. Erre a következő mondat jön: gondolom akkor nem mehetek CSŐTOPBAN!!! Jól gondolod kisöreg, nem mehetsz és rövidgatyában sem, hanem mint az elmúlt két hónapban is farmerben és pólóban fogsz menni, teljesen felesleges erről beszélgetést kezdeményezni. Na szomorúan elkullog, de pár perc múlva harisnya-rövidgatya-póló kombóban előkerül, és ragyog. Jó gondolom, ha neki tetszik ám legyen, ő meg boldogan közli, hogy nem vett fel csőtoppot. Még csak nem is vitatkozom, felesleges. Mondom neki hogy pulcsi, kabát, haj ki, mindjárt befonom. Erre ő. Reggelizni nem lehet? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, de hogyne lehetne, csak siessünk már. Mire az apukája felajánlja, hogy csinál neki "apa"szendvicset, ami az összenyomós melegszendvics, tehát nem egy perc alatt lesz kész. Nem érdekes, hogy én készülök a reggelre, tehát mindig van otthon péksüti vagy jó reggelt keksz, túrórudi, tejbesüti (con flakes) amit szeret és amit meg is bír enni reggel. De nem, apa szendvics, tehát már ketten nem készülnek, mert apa reggelit gyárt negyed nyolckor, Lilla meg várja. Itt szokott kezdődni az elcsúszás.
Kedélyesen beszélgetnek, majd egyszer csak elkezdenek rohangálni a lakásban, mert még nincs víz a gyerek kulacsában, de hol az angol cucc, még mindig nincs berakva a kosárra ami kell, és még Pötyit is le kell vinni. A gyerek haját még be kell fonni, vagy kifésülni, ahogy azt ő gondolja. Aztán ha mindezzel végzünk és Lilla kész, mi jönnénk. Időközben megpróbáljuk Pötyit kitessékelni az erkélyre, aki lapos kúszásban mínusz negyvennel halad és útközben próbál láthatatlanná válni, hátha bent maradhatna napközben is. Ez önmagában 5 perc a séta után. Én soha nem találom a telefonom vagy a kulcsom, Lackó a kocsikulcsot keresi, a gyerek meg áll kabátban felmálházva: táska, tesicucc, kosárcucc, angol mappa, esetleg még gyűjtőmunka, ami nem fér a táskába, és csendben izzad. Ettől ideges lesz és a fogát összeszorítva mondja: Menjünk már, siessünk már, megsülök, apa gyere már. Ettől meg az apja lesz tiszta ideg, hogy menjél akkor hívjad a liftet, eddig te tököltél, és az idegtől elkezd kapkodni, na mire megvannak a kulcsok és telefonok, már elfelejtjük, hogy kihúztuk, lekapcsoltuk, kikapcsoltuk elzártuk-e a lakásban lévő kütyüket, még visszalépünk megnézni, aztán hopp már a liftnél is vagyunk. Itt megbeszéljük, hogy akkor holnaptól mindenki korábban kel, mire a kicsi beállítja a telefonját még aznap 5:30-ra ami másnaptól minden reggel csipog, de ezt Lilla nem hallja, mert alszik minta bunda, szóval valamelyikünk félálomban kikutatja az elrejtett telefont, és az utolsó fél órában ébredés előtt megpróbál életben maradni. Nagyon jó. A legkirályabb, mikor szombaton végre aludhatnánk, de a gyerek telefonja 5:30-kor ébreszt, de ő nem ébred fel csak mi, majd mikor kérdőre vonnánk, közli, hogy ő próbálta, de nem tudja hogy kell levenni róla az ébresztőt, ő még csak tíz éves.
Nem tudom ki hogy van ezzel, de a reggelt már csak az tudja felül (vagy alul) múlni, mikor eljön az este, és kimondom a varázsigét. Menjél kicsim fürdeni, lefeküdni. Komolyan fel kéne venni, burleszk. A gyerek lelassul, szerintem még a keringését is leállítja, a szeme a távolba réved és mintha ott sem lenne. Aztán lassan valami egész másról kezd beszélni. Ezt ismételgetjük kb. egy fél órán át, majd mikor már rángatózik a fél szemem az idegtől és közlöm vele, hogy nem hiszem el, hogy minden este ezt kell játszanunk, kaján vigyorral öltözni kezd a nappali közepén. Na nem nagyon, csak mondjuk leül és félig letolja a nadrágját, aztán ülve marad és beszélgetni kezd velem. Mikor kizavarom, jön öt és fél perc pingvinjárás bemutató térdig tolt gatyával, aztán mikor már szerintem füstöl a fülem, elvonul áriázva a zuhanyzó irányába, és csak remélni tudom hogy oda is ér. Ha pár percen belül nem folyik a víz utánamegyek, általában a kutyával játszik, vagy olvasgat, vagy csak úgy szórakoztatja magát, danolászik...végtelen a lehetőségek tárháza. Ilyenkor olyan is van, hogy elindul, lép kettőt és áll egy helyben percekig, és tanulmányoz egy dekorkavicsot ami kb 5 éve ugyanott van, vagy nézi hogy nő Pötyi szőre vagy hasonlók. Megfejthetetlen. Ha túl vagyunk a zuhanyon, lefekvés előtt mindig bepróbálkozik, jóéjt kíván, ad egy puszit és kirohan. Mivel túl gyors ilyenkor, tudom hogy az én ágyamban lesz a takaró alatt és már megyek is utána, mert arra játszik, hogy nem veszem észre időben és akkor gyorsan elalszik és akkor már nem fogom felébreszteni. Nagyon cseles, úgyhogy általában lecibálom a paplanokat, alatta ott fekszik összegubózva és nevet a saját kis viccén. Nyilván ilyenkor annyira cuki hogy én is nevetek, kicsit meggyomrozom és átzavarom a saját ágyába, ami még jelent egy rövid Pötyi bámulást, némi danolást és hét perc álldogálást a szoba előtt, de már rutinosan nem nézem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése