Gondolatok a nagyvilágról

Hát szóval ez az ember tervez dolog számomra újra és újra beigazolódik. Jó ideig nyaralgattunk hol itt hol ott, gondoltam de király lesz pihenünk, kikapcsolódunk, trollkodunk családilag. Vagyis ez volt a terv. Nagyjából be is jött, de mire hazaértünk én elfáradtam. Nem kicsit. Ráadásul fogalmam nincs ez másoknál hogy van, de nekem megmaradt az kevéssé sem vicces szokásom, hogy a nyári szünetben nincs alvás. Hiába üzenek az agynak, hogy aludgyááá mááá, nem hiszi, és inkább tv-t nézne, netezne végső elkeseredésében olvasna (na ez is még komoly vita az agyam és köztem: feküggyé olvassá: elalszó - akarom én - erre az agyam: tegyed a könyvet le gyorsan, mert úgy sem figyelsz oda, tévézzé maraggyá fent), szóval  mindent elkövet csak aludni ne kelljen. Ennek következményeként reggel, mivel én nem indulok el korán, mert hogy minek, a gyerek megelőz a felkeléssel, de most jön a móka, mert itt nyaralnak az uncsik, szóval 3 gyerek előz meg! Ez még jobb mint az évközi indulás. A tesók, a reggel

Matyóföld közepén üldögélt. Na nem a pusztán, mert hát ott az nincs. Ádámék előtt fagyit evett lassan, üvegpohárból. BIOFAGYIT. Az meg mi lehet?- gondolta, és vett is rögtön négy gombócot, mert hát ha bio, akkor egészséges. A fagyizó előtt régi fehér vasszékek, csak kicsit giccses sárga és narancs függönyök alatt. - Heh vajon ez is bio? - gondolta magában és elnyomott el félmosolyt, nehogy valaki azt gondolja kineveti.  -  Meleg van, jó lesz a biofagyi. Remélem azért még hideg. - nézegette még kicsit a szép fagyiszíneket, aztán bekapott egy falatot. Boldogan elmosolyodott, az történt amire számított. A biofagyi színre, illatra és ízre is ugyanolyan volt mint bármelyik másik fagyi a világon. - Jól van - gondolta - hát ma sincs új a nap alatt. Szétnézett könnyedén, a nagybetűs élet minden közhelyes ismeretével továbbra is felvértezve. De a szeme újból valami szokatlanba ütközött. A másik asztalnál egy idősebb nő egyedül üldögélt. - Nem szeretem ha egy ilyen korú nő egyedül üldögél. Mit