Megismerni...kiismerni...
Egy régi ismerősömmel beszélgettem, mikor azt találta mondani, hogy nem is gondolta volna, hogy ilyen is tudok lenni. Arra gondolt, hogy az osztályommal milyen közel kerültünk egymáshoz. Nyilván ő egy másik színtéren, másik szerepben ismert meg, ahol keményvonalas, konkrét elképzeléseket képviseltem. DE miért gondoljuk, hogy egy ember csak egyfajta lehet. Ez már csak azért sem lehetséges, mert ha egy új élethelyzettel találkozunk, akkor ki kell alakítanunk benne egy viselkedési formát. Azt nem tervezzük meg előre. Nyilván van valamiféle temperamentum, egy hőfok, amin izzunk, és ami eldönti hogy bizonyos problémákat hogy intézünk el. De miért feltételezzük, hogy csak egyfélék lehetünk. Én azt gondolom, hogy egy embert sem lehet teljesen megismerni, mert az ember önmagát sem ismeri teljesen. Vannak főbb és általánosítható személyiségvonások, de pont attól leszünk emberek, hogy még ebben is különbözünk. Ezért vagyunk képesek a változásra, és talán ezért tudunk ugyanabban a helyzetben má