Szörny vagy szépség?
Olvastam egy posztot, ahol egy nő, egy elvált feleség arról ír, hogy a volt férje szörnyetegnek, rondának nevezte aki semmire nem jó, senki nem szereti bla bla bla. A nő viszont, bár egyetért a férje állításaival, szépen számba vette mitől "csúnyúlt" el, és hát természetesen a szülés, gyereknevelés, a házasságban közösen megélt nehézségek, a megcsalás, a válás, a csalódás. Nyilván nem maradunk 20 évesek, de erről nekem valami egész más jutott eszembe. Miért természetes ez? Miért adjuk fel magunkat a semmiért és tekintjük csúnyának magunkat ha már nem látszunk 20 évesnek? Nem csak a párkapcsolati kérdés ez, hanem össztársadalmi. A közbeszéd nagy úr, akár tetszik akár nem. Tulajdonképpen még mindig pletyka alapon működik miden, mert az ember már csak ilyen. Természetes hogy a nő szörnyeteggé válik? Lehet ilyet mondani valakinek aki egyszer valamikor szeretett, akivel életet terveztem, aki gyereket szült nekem, aki kemény áldozatokat hozott a boldogságomért? Nyilván a férfia