Elmentek
Hát elmentek. Mindannyian. 67 gyerek. Nehéz dolog az elengedés és a büszkeség elegyét hordozni. Mint egy erős, de nehéz csigaház, amit jó lenne letenni, de olyan jó belebújni, mert akkor érzed igazán milyen védtelen és sebezhető lennél nélküle. A ballagás utáni időszakban ritkán mentem a terem felé. Üres volt. Hiányoztak belőle azok az arcok, nevetések, kiabálások és az a furcsa áttörhetetlen zsongás ami jellemezte őket mindig is. A terem olyan volt, mint én. Kongott a cipőm hangja ha beléptem, visszaverték a régi nagy falak és a tér, az üres tér, szinte elviselhetetlenné erősítette. A falon még ott vannak az oklevelek, az asztalon a terítő. A repedt szék amire Balázs és Evelin egyszerre ült le, és az is ami Máté keze nyomát őrzi :) néhány pad kicsit összefirkálva, de nem nagyon nehogy az off kiakadjon, a tanári asztal fiókjában még egy-két toll, füzet...már nem kell... A Márkok nem állnak minden óra előtt a házirendet megszegve a terem előtt és nem fogják rá az épp hiányzó gyer