Gondolatok a nagyvilágról

Barátom, Isten veled! 41 évet szabtál magadra, nem tudom elég volt-e neked. Ma eltemettünk és bár mostanában már nagyon nagyon keveset találkoztunk, sokáig érezni fogjuk a hiányodat. Nem tudom mi alapján dől el, ha elmentünk, hogy jó emberként emlékeznek-e majd ránk, de én úgy fogok rád emlékezni. Sok minden kavarog a fejemben, rengeteg élmény és emlék de igaza volt a papnak, te szétosztottad magad. Soha nem tudtunk olyat kérni vagy mondani, amit ne oldottál volna meg. És ha rád gondolok, most hogy elengedtünk az utolsó útra, nekem már mosolyognom kell, mert csak jó élmények és vicces, mókás helyzetek jutottak nekem belőled. Emlékszem például arra, mikor Lilla még pici volt és elhívtatok magatokkal egy kis Tisza parti pihire a közeli barátaidhoz. Én nem szívesen mozdultam, mert Lackó nem ért rá, én meg egyedül a kicsivel nem akartam. Te meg azt mondtad gyere már most mit kéreted itt magad, majd ha van valami megoldjuk. Úgy ahogy szoktad, egyszerűen és tisztán. Elmentem és persze nagyo

Kezdek besokallni ettől a sok összeesküvés elmélettől, úgyhogy mától nem érdekel. Annyira gáz, hogy az embernek elmegy az életkedve attól, ahogy a sok világesze osztja hogy mitől szar az élet és erről kik tehetnek. Fogalmam nincs hogy más nemzeteknél hogy van ez, de nálunk már komolyan mondom beteges. Addig még elfogadom, hogy a barátok, ismerősök megbeszélik mi történt, miért nem jó most valami hirtelen, de hogy ebben az országban már senki nem mer jót mondani semmiről, és már mindenki a halálra készül komolyan mondom szánalmas. Mert egyébként jobb lenne ha minden maradt volna a régiben? Mert én úgy emlékszem az sem tetszett senkinek. Néhány éve azt mondták, oda kéne sózni azoknak akik nem dolgoznak, nem segélyt adni nekik. Tessék itt a közmunka program, ha nem dolgozik valamennyit, nincs ingyen segély. Ez egyfajta megoldás. Leszarom hogy mennyit kapnak érte. Még soha nem láttam ennyi utcát söprő, parkot rendező, rétet kaszáló embert. Erről van szó. Nyilván nekem nem lesz olcsóbb a k