Barátom a kukalakó
Vannak családilag furcsa szokásaink, amikről még nem beszéltem. Az egyik ilyen, hogy néha megkocsikáztatjuk a szemetet. Hihetetlen bénák vagyunk, mert lecipeljük a mélygarázsba, ott behelyezzük a gépjárműbe, majd boldogan száguldunk el egy másodperc múlva a kuka mellett és eszünkbe sem jut, hogy a nagy zsáknyi háztartási hulladék a csomagtartóban vagy a hátsó ülésen üldögél. A legnagobbat persze akkor röhögjük, mikor valahol megállunk, kiengedjük a gyereket hátulról és meglátjuk mellette a zsákot. Ilyenkor mindig Lillát hibáztatjuk, mert jó persze mi bénák vagyunk, de előröl nem látszik a hátsó ülés :D Mindig számon kérjük, miért nem szól, hogy tegyük ki a szemetet a kukánál. A válasza mindig ugyanaz. Rezignált arccal megjegyzi: "Tegyétek ki a szemetet a kukánál." és ezzel a válasszal ott is hagy minket. Mi remekül szórakozunk, főleg ha hazafelé ügyesen beállunk a garázsba, a szeméttel együtt :D A múlt héten is hasonló volt a helyzet. Egy rövid városnézés után elköszöntünk