Nálunk nyaralás és egyéb kalandok

Hát szóval ez az ember tervez dolog számomra újra és újra beigazolódik. Jó ideig nyaralgattunk hol itt hol ott, gondoltam de király lesz pihenünk, kikapcsolódunk, trollkodunk családilag. Vagyis ez volt a terv. Nagyjából be is jött, de mire hazaértünk én elfáradtam. Nem kicsit. Ráadásul fogalmam nincs ez másoknál hogy van, de nekem megmaradt az kevéssé sem vicces szokásom, hogy a nyári szünetben nincs alvás. Hiába üzenek az agynak, hogy aludgyááá mááá, nem hiszi, és inkább tv-t nézne, netezne végső elkeseredésében olvasna (na ez is még komoly vita az agyam és köztem: feküggyé olvassá: elalszó - akarom én - erre az agyam: tegyed a könyvet le gyorsan, mert úgy sem figyelsz oda, tévézzé maraggyá fent), szóval  mindent elkövet csak aludni ne kelljen.

Ennek következményeként reggel, mivel én nem indulok el korán, mert hogy minek, a gyerek megelőz a felkeléssel, de most jön a móka, mert itt nyaralnak az uncsik, szóval 3 gyerek előz meg! Ez még jobb mint az évközi indulás. A tesók, a reggelt egy kiadós kötekedéssel kezdik. A nagy hergeli a kicsit, aki tehetetlenségében tuti lenyom neki egyet kb 3 perc után. Reggeli torna helyett egy kis verekedés, ami hol ordibálással jár, akkor felkelek és rendet csinálok, vagy megszelídül és vicces birkóba csap át. A mókás az, hogy az én egy szem Lillám nem tudja mi a fene ez az egész. Az elején még hallottam, hogy a tőlem ismert hangsúllyal parancsolgat: az én szobámban nincs verekedés, itt nem lehet veszekedni. Persze két pankrációzó tesót ez kicsit sem izgat, erre Lilla úgy gondolta, hogy na akkor beszáll. Azt hiszi ez játék, és püföli őket párnával, macival amivel éri. Szóval a segítség az nagy :D Erre kelni valójában újfent csak utólag vicces. NA és akkor én: Boti te ide, Hili te meg ne hergeld, Lilla te meg egyáltalán mit csinálsz De persze Boti közben a hátam mögött visszaszalad, belecsíp a nővérébe, az meg óbégat mintha az egész karja leszakadna, csak hogy halljam ő mekkora áldozat. Akkor én megint Boti mondtam hogy te ide, Hili ne óbégass már...Itt Lilla már tapintatosan elvonul reggelizni, mesét nézni akármi, mert hát ő ugye ott sem járt és a mókának sajna vége.

Na reggeli. Három, három félét tutira. Az még oké hogy korn flakes, de ha kettő olyat, hát tuti nem egyformát, a harmadik meg bármit ami más. Boti ha lehet gyrost pitában a Pityókából (mit?), mondom neki, na figyejjé ne kérjél azt és akkor ebédre csinálok gyrost nektek. gyerek: Pitád van? Mert én csak úgy szeretem. - na itt vége az eszmecserének kap reggelizőpelyhet a tejbe és kész, de érdekes módon megfelel neki :D. 

Reggeli után mennék velük valamit csinálni, de ahhoz fel kell öltözni. Én magam is lassú vagyok és lustán vonszolom magam hogy mibe is öltözzek, de most három gyerek kerül elő minden formában. Boti el sem indul felöltözni, mert a fiúk nem öltöznek a lányokkal! Na már ezt is tudom, de hiába vetettem fel a másik szoba lehetőségét az öltözésre, kis barátom alkalmi süket. Néz rám, aztán felnyitja a laptopot és elkezdi mesélni milyen király az autós játék. Itt kezdem áramoltatni a csít, és takarékoskodni az életenergiámmal. Hili már serdül, tehát öltözékét az utolsó hajszálig megtervezi és előkészíti, vagyis jó darabig eltart, majd átöltözik :) Az én egyetlenem pedig kinyitja a szekrényt, és felveszi ugyanazt a bevált szerkóját, testnadrág, póló. Na itt én esek kétségbe, mert felkapja és leül mesét nézni. Vagyis Boti még pizsiben játszik, Lilla játszóruhában tévézik, Hili a harmadik felsőruházati terméket mutatja meg hogy okés-e. Már röhögök kínomban, mert mondjuk állatkertbe mennék, de bizony beborult szóval Hili rövidgatya top elképzelése újratervezést igényel, Lillán mintha láttam volna már a héten ezt a szerkót és egyébként is hűvösebb az idő, Boti meg pizsiben nem igazán jöhet. Szóval Hili tedd ki a Boti cuccát, vegyél hosszú nadrágot, Lilla öltözz át így nem jöhetsz. Ellejtek zuhanyozni, felöltözni. Negyed óra múlva, Boti pizsiben a laptop előtt, Hili már átöltözött, de Lilla még el sem indult a szobája felé. Benézek oda, hát mint ahol robbantottak, de ez most másodlagos. Botit bezavarom öltözni, kikapcsolom a gépeket és a tv-t hogy minden gyerek működésbe lépjen, elmagyarázom Lillának, hogy az a sok ruha a szekrényben nem azét van ott mert nem fért el a boltban, hanem hogy hordják, de persze őt ez most sem izgatja különösebben. Közben mivel veszélyesen telik az idő, óriási méretű táskámba random jelleggel dobálok be valamennyit az indokolatlan mennyiségű édességből ami felhalmozódott. Alig háromnegyed óra, és indulhatunk akárhová. Közben persze kicsi verekedés - Boti sebesre marja Hili hátát, Hili sebesre csípi Boti karját, Lilla behatóan tanulmányozza a testvérharc kérdését - kicsi átöltözés, még éhes vagyok, még pisilni kell, mikor jövünk haza, mi lesz az ebéd, induljunk már. Nagy nehezen elérünk a kocsihoz. Hát ezek kész vannak. Nem egymás után sorba beülnek, hanem egyszerre, és másznak át egymáson, veszekednek melyik magasító kié, ki ül középen, aki éri a másikat sunyiba csípi, üti, szurkálja, de elindulunk. A cd-n közkívánatra Belga, a gyerekek kórusban üvöltik: Skatulya bácsi megmondta, ne kend a taknyodat ide-oda...hát büszke vagyok rájuk na :D a napszemcsim azért felveszem.

Napközben általában rend van, a Sóstó elég nagy szokott lenni hármuknak, bár az első játszótér mókás volt. Hát én ugye Lillával a játszón: egy puszi, és a gyerek játszik, én olvasok, vagy beszélgetek ismerőssel. Most gondoltam kieresztem őket, én meg figyelek. Há' hogyne. Három háromfelé. Boti megmászta a várat és azonnal kerített egy barátot,szóval végig azt lestem mikor verekednek össze az újdonsült kis harcostárssal, Lilla a második lökésnél lepuffant a hintáról, Hilit meg zavargatni kellett, hogy csináljon valamit. Egy álom volt...mondjuk  rém típusú :D. Az állatkertben aztán jól megvoltunk, csak az a haladás, gondoltam mint a suliban, eresztem őket szabadon, én megyek hátul. De ha megálltam, megálltak, elindultam álltak tovább, én meg majd átestem rajtuk folyton. A végére már inkább nem álltam meg, de ők jól szórakoztak, az a lényeg. Hát kalandos na. Hazafelé mekiztünk, nehogy már ne alapon. Hili mindenből hajót hajtogatott, mert Boti kb 40 perccel tovább ette az ebédjét mint a többiek, de hát nyilván nem hozza el, mert miért is tenné, őt meg nem hagyhatjuk ott, hát kivártuk. A végén viszont a kishajók mintha kincsek lettek volna, haza akartak jönni. Én persze: na nehogy már haza vigyük a szemetet, nem visszük, dobjátok már ki, de egy pillanatra fordultam el, a hajók bekerültek a pólók alá, a zsebekbe és mintha mi sem történt volna hazajöttek. Csak nem értettem mit röhögnek a kölykök annyira. Na itthon este, mikor a leengedett fürdővíz után szedegettem a szétázott papírfecniket a lefolyóból...de ők jól szórakoztak, épp pukiversenyt tartottak és orrukat befogva rohangáltak ki pizsiben a nappaliba. 

Hihetetlen milyen jó nekik így bandába. Emlékszem én is imádtam mikor az uncsitesók megjelentek és napokon át rendetlenkedtünk. Ugyanezt látom rajtuk. Hihetetlen viccesek, mikor röhögőgörcsöt kapnak és egymás ellen mesélik mi történt, de persze semmit nem értek, de a boldogságuk, jókedvük átragad rám. Van még néhány közös napunk, szóval gondolom a kalandok száma még nő, de azt már tudom, hogy jövőre is lesz nálunk nyaralás.