Vasárnapi identitásválság: Sanya nyuszi
Közeledik az év vége és a hajrában már kezdjük eszünket veszteni családilag. Ez kb abból áll, hogy mindenki félreérti amit a másik mond, de nem elgondolkodik magában, hanem kimondja a hülyeséget.
Így lettem ma délre Sanya nyuszi. A családom két másik tagja - Pötyi világesze kutya állhatatos tekintetétől követve - röhögve szólít nyuszinak miközben az ebédet főzöm. Ez annyira meglepő fordulat, hogy fel sem veszem. Lilla próbálja elmagyarázni hogy mi történt, de annyira nevet, hogy nem értem, Lackó próbál segíteni neki: Reggel Lackó ment dolgára, Lilla mászott lefelé az indokolatlan emeletes ágyról, miközben az apja mondta neki, hogy anyucit hagyja aludni. Mire Lilla roppant nőiesen megkérdezte: Kit? A nyuszit? Nincs is nyuszink. Na hát ebédre már lett, én. Persze nekik nagyon tetszett, hogy én a "nyuszi" típus vagyok a nyuszi. Próbálták egymást lebeszélni, amiből az sült ki, hogy véletlenül anya helyett sanya lettem. Így született meg óriási röhögések között Sanya Nyuszi, a vasárnapi identitásom.
Sanya nyuszi egyébként az egész heti feszített tempó után igazán jól jön, mert Sanya nyuszi csak néz, makog és rágcsál, na jó azért ebédet is főz.
Ebéd közben a család feje rájött, hogy Pötyi kutya nem rendelkezik rövid távú memóriával, mert hiába mondja neki hogy tűnés, elmegy, de fordul és jön vissza. Ráadásul mindegy neki, hogy rákiabál, ahogy feláll és elindul a kutyi odarohan és megnyalja a lábszárát. Mindig. Ez azért jó, mert idegesíti és naponta kb 200 szor halljuk hogy megtörtént. Nagyon mókás, ahogy próbálja a kb 20 centi magas szőrmókot fegyelmezni, aki látszatra szót fogad, de mivel nem ért egyet, csak eljátssza. Lackó rászól, hogy na ne bámulj itt, menj a helyedre, ő elmegy kb két métert, majd fordul visszajön és leül ugyan oda és nézi ugyanúgy tovább. Ezt tökélyre fejlesztette. Egyrészt nyalókának hívjuk, mert szerintem nincs a világon semmi amit valamiért még ne nyalt volna meg, és ezt üresjáratban is tudja, szóval nyalogatja a levegőt, hátha megy arra valaki vagy valami.
Annyira kész van, hogy ha új helyen vagyunk, végignyalogatja a fűszálakat, a betonteraszt, a vaskorlátot, ha a gyerek a terasz szélén ül, akkor menetben a térdeit. Mostanában a szomszédot, a babakocsit (mármint a szomszédét), a lift oldalát, a postást, és legkeményebb hogy a kocsikat, sőt a kocsikból orvul kiszálló embereket is. Kész van. Egyébként tényleg nincs rövidtávú memóriája, mert a házban minden emeleten eltéved, azt reméli hogy már otthon van, és csak onnan tudja hogy nem, hogy mi megyünk tovább. Akkor észbe kap és szalad feljebb eggyel. Lefelé még boldogan lohol,csak a földszintnél még fordul egyet, és legnagyobb meglepetésére a garázsajtóval találja szembe magát. Nagyon kis ügyes, már akár fél perc alatt is felismeri hogy túlfutott és visszajön. De a lakásban is látszik milyen okos, ha keresi Lillát, akkor például a komód tetején és az étkezőasztalon is megnézi, ott van-e. Arra már nem emlékszem mindig ilyen okos volt-e vagy ő is csak most kattant be.
Egyébként Lilla sem bírja már nagyon, a JAck és Pollyról szóló angol gyerekdalokat ordítja rockosítva teli torokból. Mondjuk mivel egész évben hallgat, nem nagyon zavar minket, csak Pötyköst, aki odaül mellé és bámulja a tehetségét. Időnként próbálja elterelni a gyerek figyelmét a danolásról és gyorsan szétcibál egy óvatlanul elől hagyott papírzsepit. Ezt Lilla óbégatva szedi össze, szóval nem ért célt az énekelés felszámolása, ezért Pötyi is csatlakozik inkább.
Ezt Sanya nyuszi már nem bírja idegekkel és beígér két nagy büdös taslit mindenkinek, de nem most sem érdekel senkit a soha be nem váltott fenyegetés, mert egy nyuszi nem igazán félelmetes és a tasliból véletlenül tapsi lett, szóval két nagy büdös tapsi nem igazán ijeszt meg egy rokkert és egy ugatva rohangáló kutyát, Lackót meg pláne nem. Szóval a vasárnapi identitásválság a tetőfokon, mindenki kivetkőzve magából igyekszik frissíteni a hétköznapi szoftvert, kisebb-nagyobb sikerrel.
Nyilván az összes utólag vicces rész is felgyülemlik ilyenkor és nagyon jó nagyokat kacagni, a reggeli indulás továbbfejlesztett változatain, a világ leglustább kutyájának legjobb viccein, mikor például szakadó hideg esőben levisszük, és ő beül egy pisi után egy parkoló teherautó alá és onnan pislog ki bután, mint aki nem érti, hogy mi miért állunk az esőben. Hogy Rozi macska új élettel tölti meg a házat, mikor Batmanné alakul és reptében támadja meg a kutyát, aztán menet közben elfárad és a nagy kergetőzés közepén lefekszik a kutya orra elé és már alszik is. Pötyi ilyenkor őrzi és várja hogy kipihenje magát. Jók az ilyen vasárnapok, ettől még Sanya nyuszinak is megjön a kedve a sütéshez is.
Így lettem ma délre Sanya nyuszi. A családom két másik tagja - Pötyi világesze kutya állhatatos tekintetétől követve - röhögve szólít nyuszinak miközben az ebédet főzöm. Ez annyira meglepő fordulat, hogy fel sem veszem. Lilla próbálja elmagyarázni hogy mi történt, de annyira nevet, hogy nem értem, Lackó próbál segíteni neki: Reggel Lackó ment dolgára, Lilla mászott lefelé az indokolatlan emeletes ágyról, miközben az apja mondta neki, hogy anyucit hagyja aludni. Mire Lilla roppant nőiesen megkérdezte: Kit? A nyuszit? Nincs is nyuszink. Na hát ebédre már lett, én. Persze nekik nagyon tetszett, hogy én a "nyuszi" típus vagyok a nyuszi. Próbálták egymást lebeszélni, amiből az sült ki, hogy véletlenül anya helyett sanya lettem. Így született meg óriási röhögések között Sanya Nyuszi, a vasárnapi identitásom.
Sanya nyuszi egyébként az egész heti feszített tempó után igazán jól jön, mert Sanya nyuszi csak néz, makog és rágcsál, na jó azért ebédet is főz.Ebéd közben a család feje rájött, hogy Pötyi kutya nem rendelkezik rövid távú memóriával, mert hiába mondja neki hogy tűnés, elmegy, de fordul és jön vissza. Ráadásul mindegy neki, hogy rákiabál, ahogy feláll és elindul a kutyi odarohan és megnyalja a lábszárát. Mindig. Ez azért jó, mert idegesíti és naponta kb 200 szor halljuk hogy megtörtént. Nagyon mókás, ahogy próbálja a kb 20 centi magas szőrmókot fegyelmezni, aki látszatra szót fogad, de mivel nem ért egyet, csak eljátssza. Lackó rászól, hogy na ne bámulj itt, menj a helyedre, ő elmegy kb két métert, majd fordul visszajön és leül ugyan oda és nézi ugyanúgy tovább. Ezt tökélyre fejlesztette. Egyrészt nyalókának hívjuk, mert szerintem nincs a világon semmi amit valamiért még ne nyalt volna meg, és ezt üresjáratban is tudja, szóval nyalogatja a levegőt, hátha megy arra valaki vagy valami.
Annyira kész van, hogy ha új helyen vagyunk, végignyalogatja a fűszálakat, a betonteraszt, a vaskorlátot, ha a gyerek a terasz szélén ül, akkor menetben a térdeit. Mostanában a szomszédot, a babakocsit (mármint a szomszédét), a lift oldalát, a postást, és legkeményebb hogy a kocsikat, sőt a kocsikból orvul kiszálló embereket is. Kész van. Egyébként tényleg nincs rövidtávú memóriája, mert a házban minden emeleten eltéved, azt reméli hogy már otthon van, és csak onnan tudja hogy nem, hogy mi megyünk tovább. Akkor észbe kap és szalad feljebb eggyel. Lefelé még boldogan lohol,csak a földszintnél még fordul egyet, és legnagyobb meglepetésére a garázsajtóval találja szembe magát. Nagyon kis ügyes, már akár fél perc alatt is felismeri hogy túlfutott és visszajön. De a lakásban is látszik milyen okos, ha keresi Lillát, akkor például a komód tetején és az étkezőasztalon is megnézi, ott van-e. Arra már nem emlékszem mindig ilyen okos volt-e vagy ő is csak most kattant be.
Egyébként Lilla sem bírja már nagyon, a JAck és Pollyról szóló angol gyerekdalokat ordítja rockosítva teli torokból. Mondjuk mivel egész évben hallgat, nem nagyon zavar minket, csak Pötyköst, aki odaül mellé és bámulja a tehetségét. Időnként próbálja elterelni a gyerek figyelmét a danolásról és gyorsan szétcibál egy óvatlanul elől hagyott papírzsepit. Ezt Lilla óbégatva szedi össze, szóval nem ért célt az énekelés felszámolása, ezért Pötyi is csatlakozik inkább.
Ezt Sanya nyuszi már nem bírja idegekkel és beígér két nagy büdös taslit mindenkinek, de nem most sem érdekel senkit a soha be nem váltott fenyegetés, mert egy nyuszi nem igazán félelmetes és a tasliból véletlenül tapsi lett, szóval két nagy büdös tapsi nem igazán ijeszt meg egy rokkert és egy ugatva rohangáló kutyát, Lackót meg pláne nem. Szóval a vasárnapi identitásválság a tetőfokon, mindenki kivetkőzve magából igyekszik frissíteni a hétköznapi szoftvert, kisebb-nagyobb sikerrel.
Nyilván az összes utólag vicces rész is felgyülemlik ilyenkor és nagyon jó nagyokat kacagni, a reggeli indulás továbbfejlesztett változatain, a világ leglustább kutyájának legjobb viccein, mikor például szakadó hideg esőben levisszük, és ő beül egy pisi után egy parkoló teherautó alá és onnan pislog ki bután, mint aki nem érti, hogy mi miért állunk az esőben. Hogy Rozi macska új élettel tölti meg a házat, mikor Batmanné alakul és reptében támadja meg a kutyát, aztán menet közben elfárad és a nagy kergetőzés közepén lefekszik a kutya orra elé és már alszik is. Pötyi ilyenkor őrzi és várja hogy kipihenje magát. Jók az ilyen vasárnapok, ettől még Sanya nyuszinak is megjön a kedve a sütéshez is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése