Barátkozz okosan - újratöltve
Olvasói kérdésre reagálva, hogy mik a valódi játékszabályok, be kell vallanom, fogalmam nincs. Véleményem nyilván van, mint mindig de nem hiszem hogy nagy általánosságban ezt innen kellene megtanulni, mert ez is mint a párkapcsolati okoskodás, teljesen egyénfüggő. Nem kell mindig nagy társadalmi igazságokra számítani, mert van egy csomó kicsi emberi vonatkozás ami talán ugyanolyan helyet érdemel.
Nem hinném hogy van a barátkozásra valódi szabály. Az egyetlen ami kötelező, hogy önazonos legyen ez is, mint minden más. Az "okosan barátkozás" nyilván inkább jelenti a jól, megfelelő érdekek mentén megválasztott barátokat, csak ezzel azért kell óvatosan bánni, mert pont a barátság az, ahol ez a két dolog, az érdek és a szeretet valószínűleg összemosódik.
A fontos az, hogy előbb önmagadért szeressen valaki, érezze a barátság, a közös idő ajándékát. Ha aztán alakulnak ki közös érdekkörök, az nyilván belefér. Az a gáz, aki csak akkor akar megismerkedni veled, amikor tudja, hogy remek lenne kérni tőled valamit. Na ez nem nagyon fér nekem bele. Ezt onnan lehet felismerni, hogy ha valaki évekig elsétál melletted egy köszönéssel majd mikor kiderül hogy ki vagy te (aki aktuálisan neki nagyon nagyon jól jönne), hirtelen indokolatlanul kedves lesz.
Mondjuk a túlzott kedvesség nekem mindig nagyon ijesztő, de a hirtelen pálfordulás még ijesztőbb. Nyilván ha kell valakinek segíteni valamiben, az ember megteszi akár idegennek is egyrészt ha azzal tényleg segít, másrészt ha a másik valóban rá van szorulva, harmadrészt, ha nem igényel túl nagy erőfeszítést. Ennek nincs köze a barátsághoz.
Az a gáz, ha nem egyenes módon történik ez meg. Gyanútlanul barátkozni kezd az ember és egy - két alkalom után már elő is kerülnek olyan kérések, amitől átlátszóvá válik az egész. Olyan takonyszerűvé. Undorító és nyálkás és nyúlik és nagyon szeretnél diszkréten megszabadulni tőle, de ez szinte lehetetlen, így még a végén te érzed magad kellemetlenül.
Az ilyen "okosan barátkozók" nálam biztos hogy nem érnek célt. Szerencsére én már megtanultam nemet mondani és gyorsan kifújni az orrom.
A barátság olyan ajándék, amikor magadat adod és a másik is magát adja át neked, abszolút feltételek nélkül. Pont ezért szerintem egy barátság időnkén mélyebb lehet a párkapcsolati szeretetnél is, mert nem terhelik azok az elvárások amik egy szerelmet időnként erősen megrontanak.
Az az igazi barátság, ahol hibázhatsz, lazíthatsz kicsit és a másik nem haragszik meg igazán. Persze van olyan, hogy túl nagy hibát vétesz. Túl sok időt hagysz ki indokolatlanul és lassan felejteni kezded a másikat. Persze az is kérdés, hogy vajon miért nem fontos, hogy időt szánj a másikra, mert vannak olyan felszínes jó kapcsolatok, amik barátságnak tűnnek addig amíg együtt vagytok, aztán nincs több mondanivalótok egymás számára. Ez is rendben van. Meg az is, mikor az élet annyira elsodor, hogy bár vannak érintkezési pontok, egyszerűen már nem vagytok részei egymás életének. Ha ezt egyszerűen tudomásul vesszük és nem küzdünk erőn felül - sokszor egyébként feleslegesen vagy megszokásból - akkor a barátság szépen szelíden kedves ismeretséggé simul. Ez nem csak rendben van, de szükségszerű.
Vannak azonban olyan karakteres találkozások, amik évtizedeken át elkísérnek akár közel, akár távol vagy a másiktól. Na itt van egy fontos szabály. Küzdj érte, ha fontos neked mert ha nem teszed hamar az előző kategóriába kerül.
És vannak az igazi, valódi barátságok. Na itt kell alkalmazni az egyetlen számomra kézzel fogható szabályt. A barátságokat ápolni kell. A barátok ugyanis egy idő után olyanok, mintha a családod nyúlványai lennének. Lehet hogy hamarabb hívod fel őket ha rossz napod van, ha gyereknevelési kérdésed lenne, ha kétségébe esel, ha segíteni kell. De ez csak úgy működik, ha ők is hívhatnak bármikor, kérhetnek bármit magyarázkodás nélkül. Mert a barátság olyan mint a medve....nem játék. Tudom ha jön a gyümölcs, úgy csinálom a lekvárt, a befőttet , hogy legyen cukormentes is, mert az egyik kedves barátnőm fia cukorbeteg. Nekem fontos ha jön, ne érezze hogy ő más. Ha mi megyünk valakihez és különlegességgel készülnek mindig felhívnak, hogy Lilla kaphat-e olyat, vagy készüljenek valami mással is. Imádok a barátnőmmel hosszú nyári délutánokon beszélgetni, úgy időzítjük, hogy a lányai és az enyém is ráérjen akkor nem is látjuk őket egész délután, mert játszanak, és tuti lesz étcsoki meg "kizárólag" sós csipsz, mert tudom hogy azt szereti. Ő pedig biztos hoz egy finom bort, amit meg én szeretek és remek lesz minden. Tudom hogy nyári szünetben be kell segíteni a gyerekfelügyeletbe egy másik nagyon nagyon kedves barátnőmnek, és még mielőtt kérné, már hívom is mikor jöhet a kislánya, mert nekem belefér. Azt is tudom, hogy a lányok lehet hogy órákig fognak egy szó nélkül játszani teljes nyugalomban, mert ők valahogy így jönnek ki jól. Nekem fontos hogy a kisbabájával otthon lévő barátnőmet felhívjam, megkérdezzem hogy van, mert mikor én otthon voltam, hozzám is mindennap (beosztották!) jöttek barátnők, hogy átsegítsenek amin a család nem tud.
Nem fáj tenni azért, hogy viszontszeressenek azok akiket én szeretek és ezek nem szívességek. Apró kis mozzanatok, amik megszépítik megkönnyítik mások és az én életemet. Nekem ez az okos barátkozás, bár ettől nem fogunk sem meggazdagodni, sem világuralomra törni, de azért jó lesz . Ez nem nagy társadalmi igazság, ez csak egy kicsi emberi személyes igazság, egy blogbejegyzés. Nekem pont megfelel.
Nem hinném hogy van a barátkozásra valódi szabály. Az egyetlen ami kötelező, hogy önazonos legyen ez is, mint minden más. Az "okosan barátkozás" nyilván inkább jelenti a jól, megfelelő érdekek mentén megválasztott barátokat, csak ezzel azért kell óvatosan bánni, mert pont a barátság az, ahol ez a két dolog, az érdek és a szeretet valószínűleg összemosódik.
A fontos az, hogy előbb önmagadért szeressen valaki, érezze a barátság, a közös idő ajándékát. Ha aztán alakulnak ki közös érdekkörök, az nyilván belefér. Az a gáz, aki csak akkor akar megismerkedni veled, amikor tudja, hogy remek lenne kérni tőled valamit. Na ez nem nagyon fér nekem bele. Ezt onnan lehet felismerni, hogy ha valaki évekig elsétál melletted egy köszönéssel majd mikor kiderül hogy ki vagy te (aki aktuálisan neki nagyon nagyon jól jönne), hirtelen indokolatlanul kedves lesz.
Mondjuk a túlzott kedvesség nekem mindig nagyon ijesztő, de a hirtelen pálfordulás még ijesztőbb. Nyilván ha kell valakinek segíteni valamiben, az ember megteszi akár idegennek is egyrészt ha azzal tényleg segít, másrészt ha a másik valóban rá van szorulva, harmadrészt, ha nem igényel túl nagy erőfeszítést. Ennek nincs köze a barátsághoz.
Az a gáz, ha nem egyenes módon történik ez meg. Gyanútlanul barátkozni kezd az ember és egy - két alkalom után már elő is kerülnek olyan kérések, amitől átlátszóvá válik az egész. Olyan takonyszerűvé. Undorító és nyálkás és nyúlik és nagyon szeretnél diszkréten megszabadulni tőle, de ez szinte lehetetlen, így még a végén te érzed magad kellemetlenül.
Az ilyen "okosan barátkozók" nálam biztos hogy nem érnek célt. Szerencsére én már megtanultam nemet mondani és gyorsan kifújni az orrom.
A barátság olyan ajándék, amikor magadat adod és a másik is magát adja át neked, abszolút feltételek nélkül. Pont ezért szerintem egy barátság időnkén mélyebb lehet a párkapcsolati szeretetnél is, mert nem terhelik azok az elvárások amik egy szerelmet időnként erősen megrontanak.
Az az igazi barátság, ahol hibázhatsz, lazíthatsz kicsit és a másik nem haragszik meg igazán. Persze van olyan, hogy túl nagy hibát vétesz. Túl sok időt hagysz ki indokolatlanul és lassan felejteni kezded a másikat. Persze az is kérdés, hogy vajon miért nem fontos, hogy időt szánj a másikra, mert vannak olyan felszínes jó kapcsolatok, amik barátságnak tűnnek addig amíg együtt vagytok, aztán nincs több mondanivalótok egymás számára. Ez is rendben van. Meg az is, mikor az élet annyira elsodor, hogy bár vannak érintkezési pontok, egyszerűen már nem vagytok részei egymás életének. Ha ezt egyszerűen tudomásul vesszük és nem küzdünk erőn felül - sokszor egyébként feleslegesen vagy megszokásból - akkor a barátság szépen szelíden kedves ismeretséggé simul. Ez nem csak rendben van, de szükségszerű.
Vannak azonban olyan karakteres találkozások, amik évtizedeken át elkísérnek akár közel, akár távol vagy a másiktól. Na itt van egy fontos szabály. Küzdj érte, ha fontos neked mert ha nem teszed hamar az előző kategóriába kerül.
És vannak az igazi, valódi barátságok. Na itt kell alkalmazni az egyetlen számomra kézzel fogható szabályt. A barátságokat ápolni kell. A barátok ugyanis egy idő után olyanok, mintha a családod nyúlványai lennének. Lehet hogy hamarabb hívod fel őket ha rossz napod van, ha gyereknevelési kérdésed lenne, ha kétségébe esel, ha segíteni kell. De ez csak úgy működik, ha ők is hívhatnak bármikor, kérhetnek bármit magyarázkodás nélkül. Mert a barátság olyan mint a medve....nem játék. Tudom ha jön a gyümölcs, úgy csinálom a lekvárt, a befőttet , hogy legyen cukormentes is, mert az egyik kedves barátnőm fia cukorbeteg. Nekem fontos ha jön, ne érezze hogy ő más. Ha mi megyünk valakihez és különlegességgel készülnek mindig felhívnak, hogy Lilla kaphat-e olyat, vagy készüljenek valami mással is. Imádok a barátnőmmel hosszú nyári délutánokon beszélgetni, úgy időzítjük, hogy a lányai és az enyém is ráérjen akkor nem is látjuk őket egész délután, mert játszanak, és tuti lesz étcsoki meg "kizárólag" sós csipsz, mert tudom hogy azt szereti. Ő pedig biztos hoz egy finom bort, amit meg én szeretek és remek lesz minden. Tudom hogy nyári szünetben be kell segíteni a gyerekfelügyeletbe egy másik nagyon nagyon kedves barátnőmnek, és még mielőtt kérné, már hívom is mikor jöhet a kislánya, mert nekem belefér. Azt is tudom, hogy a lányok lehet hogy órákig fognak egy szó nélkül játszani teljes nyugalomban, mert ők valahogy így jönnek ki jól. Nekem fontos hogy a kisbabájával otthon lévő barátnőmet felhívjam, megkérdezzem hogy van, mert mikor én otthon voltam, hozzám is mindennap (beosztották!) jöttek barátnők, hogy átsegítsenek amin a család nem tud.
Nem fáj tenni azért, hogy viszontszeressenek azok akiket én szeretek és ezek nem szívességek. Apró kis mozzanatok, amik megszépítik megkönnyítik mások és az én életemet. Nekem ez az okos barátkozás, bár ettől nem fogunk sem meggazdagodni, sem világuralomra törni, de azért jó lesz . Ez nem nagy társadalmi igazság, ez csak egy kicsi emberi személyes igazság, egy blogbejegyzés. Nekem pont megfelel.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése