Gyereknap
A gyereknap eredete nagyon érdekes, az iszlám világból származik és a gyerekek jogainak védelmében és annak népszerűsítése miatt találták ki és tartották fontosnak. Eredetileg egy hetes program volt, és a mediterrán területeken keresztül ért el Nyugat-, majd Közép-Európába. Itt már az történt ami szokott, hol ünneplik, hol nem, egy napig tart a lényege az ajándék.
Kis hazánk óriási ünnepi kultúrájában azonnal társul hozzá a jó pénzért szervezett közösségi játszatás, végtelenségig ismételt színpadi programokkal (amit egyébként azok szülei néznek, akik szerepelnek a színpadi produkciókban, de nekik legalább őszinte örömet szerez) és a jó pénzért iderendelt tátikán szocializálódott önjelölt énekessztárokkal, akiknek még "előzenekaruk" is szokott lenni ha lehet egy kis mulatós, vagy estére tartogatnak egy kis retro-nak kikiáltott, olcsón megszerezhető kiöregedett táncfesztiválost. A gyerekek ezt annyira élvezik, hogy el sem tudom mondani.
A gyerek örül ha a szüleivel együtt, közös programot szervez a család. Tehát ha ez a helyzet, azt mondom jó megoldás. Azonban ezt is kötelező körként letudni és a gyerek orra alá dörgölni: Jó vagy má' Ferike nem elég hogy elgyöttünk még maj' lufi is kéne?! - ja, bocsi.
A másik kedvencem a játszóházaztatós, nagyfagyiztatós, gigavattacukrostatós periszkóp nyakú család, akik drága, nagy, mindenki által jól látható és egyértelműen a jó szülő védjegyéül szolgáló ajándékot szánt rendkívüli csemetéjének a nemes napon. Aztán megy a heves fejforgatás, mindenki látja-e a király szülőket, bár ha mégse, úgyis megosztják face-en.
Az idén találkoztam új kategóriával: a karácsonyi ajándéközönhöz hasonlóan, listával felvértezett szülők ész nélkül halmozták a játékokat a kosárba, csomagolópapírral, veszekedéssel spékelve. Kicsit hallgattam az eszmecserét, amiből kiderült, hogy egyébként gyereknapon a nagyszülőknél lesznek a gyerekek, mert a szülők elfelejtették hogy most lesz gyereknap és sajnos már korábban programot szerveztek. Szóval helyettük majd a sok szép doboz okoz örömet.
Fura dolog ez. Tényleg kezdek egyetérteni azzal, hogy a szülőséghez is vizsgázni kellene. Nem tudom mikor fogják az emberek megérteni hogy a gyerek az nem kicsi felnőtt, még 17-18 évesen sem. Hanem más-más pszichológiai tényezőkkel rendelkező, fejlődő lény, akit bizony NAGYON SOKBAN BEFOLYÁSOL a gyerekkor. A gyereknek nem ajándék kell, hanem törődés. Ha egyébként van szeretet és valós gyereknevelés, egy kis figyelmességgel boldoggá tehetjük őket, de ha nincs akkor meg úgy sem egy X-box fogja megoldani a problémát. Nyilván sokkal rosszabb ha egyik sincs, de ez sem jobb megoldás, csak a szülő lelkiismeret furdalását enyhíti. Rengeteg olyan gyereket láttam már, akinek mindene megvan, még sincs semmije. Sokszor fogtam már meg remegő kezet anyák napján és gyereknapon is. Sosem volt még köztük olyanok keze, akik bántották vagy magukra hagyták a gyerekeiket. Csak a gyerekeiké... meg olyanoké, akik attól tartottak, hogy nem elég az amit a gyermeküknek vagy anyukájuknak tudnak adni, akik magukat hibáztatták és szégyellték, amiért a az ő vagyonuk csak néhány puszi és egy tál friss gyümölcs a kertből, vagy egy kis házisüti.
Szerintem valahol ez ott kezdődik, hogy mikor megszületik vagy szeretném hogy megszülessen, készen kell állnom az isteni csoda beteljesülésére. Mert egyébként akkor is bekövetkezik ha nem vagyok készen rá és nem veszem észre, csak akkor valahogy nem is tudom értékelni. A gyereknek nem házasság és vagyon, hanem szülő kell. Apuci meg anyuci, akihez lehet szólni, akivel lehet nevetni, akinek vissza lehet beszélni, de aki feltétel nélkül szeret akkor is ha dühös valamiért. Ilyen közegben meg nem kell előre csomagolt ajándékhegy. Egy közösen eltöltött hétvége, vagy akár egy közös fagyizós séta, vagy egy nagy bicajozás, játszóterezés, bármi amitől a gyerek jól van. Aki szerető közegben nevel, annak nem egy nap a gyereknap.
Kis hazánk óriási ünnepi kultúrájában azonnal társul hozzá a jó pénzért szervezett közösségi játszatás, végtelenségig ismételt színpadi programokkal (amit egyébként azok szülei néznek, akik szerepelnek a színpadi produkciókban, de nekik legalább őszinte örömet szerez) és a jó pénzért iderendelt tátikán szocializálódott önjelölt énekessztárokkal, akiknek még "előzenekaruk" is szokott lenni ha lehet egy kis mulatós, vagy estére tartogatnak egy kis retro-nak kikiáltott, olcsón megszerezhető kiöregedett táncfesztiválost. A gyerekek ezt annyira élvezik, hogy el sem tudom mondani.
A gyerek örül ha a szüleivel együtt, közös programot szervez a család. Tehát ha ez a helyzet, azt mondom jó megoldás. Azonban ezt is kötelező körként letudni és a gyerek orra alá dörgölni: Jó vagy má' Ferike nem elég hogy elgyöttünk még maj' lufi is kéne?! - ja, bocsi.A másik kedvencem a játszóházaztatós, nagyfagyiztatós, gigavattacukrostatós periszkóp nyakú család, akik drága, nagy, mindenki által jól látható és egyértelműen a jó szülő védjegyéül szolgáló ajándékot szánt rendkívüli csemetéjének a nemes napon. Aztán megy a heves fejforgatás, mindenki látja-e a király szülőket, bár ha mégse, úgyis megosztják face-en.Az idén találkoztam új kategóriával: a karácsonyi ajándéközönhöz hasonlóan, listával felvértezett szülők ész nélkül halmozták a játékokat a kosárba, csomagolópapírral, veszekedéssel spékelve. Kicsit hallgattam az eszmecserét, amiből kiderült, hogy egyébként gyereknapon a nagyszülőknél lesznek a gyerekek, mert a szülők elfelejtették hogy most lesz gyereknap és sajnos már korábban programot szerveztek. Szóval helyettük majd a sok szép doboz okoz örömet.
Fura dolog ez. Tényleg kezdek egyetérteni azzal, hogy a szülőséghez is vizsgázni kellene. Nem tudom mikor fogják az emberek megérteni hogy a gyerek az nem kicsi felnőtt, még 17-18 évesen sem. Hanem más-más pszichológiai tényezőkkel rendelkező, fejlődő lény, akit bizony NAGYON SOKBAN BEFOLYÁSOL a gyerekkor. A gyereknek nem ajándék kell, hanem törődés. Ha egyébként van szeretet és valós gyereknevelés, egy kis figyelmességgel boldoggá tehetjük őket, de ha nincs akkor meg úgy sem egy X-box fogja megoldani a problémát. Nyilván sokkal rosszabb ha egyik sincs, de ez sem jobb megoldás, csak a szülő lelkiismeret furdalását enyhíti. Rengeteg olyan gyereket láttam már, akinek mindene megvan, még sincs semmije. Sokszor fogtam már meg remegő kezet anyák napján és gyereknapon is. Sosem volt még köztük olyanok keze, akik bántották vagy magukra hagyták a gyerekeiket. Csak a gyerekeiké... meg olyanoké, akik attól tartottak, hogy nem elég az amit a gyermeküknek vagy anyukájuknak tudnak adni, akik magukat hibáztatták és szégyellték, amiért a az ő vagyonuk csak néhány puszi és egy tál friss gyümölcs a kertből, vagy egy kis házisüti.Szerintem valahol ez ott kezdődik, hogy mikor megszületik vagy szeretném hogy megszülessen, készen kell állnom az isteni csoda beteljesülésére. Mert egyébként akkor is bekövetkezik ha nem vagyok készen rá és nem veszem észre, csak akkor valahogy nem is tudom értékelni. A gyereknek nem házasság és vagyon, hanem szülő kell. Apuci meg anyuci, akihez lehet szólni, akivel lehet nevetni, akinek vissza lehet beszélni, de aki feltétel nélkül szeret akkor is ha dühös valamiért. Ilyen közegben meg nem kell előre csomagolt ajándékhegy. Egy közösen eltöltött hétvége, vagy akár egy közös fagyizós séta, vagy egy nagy bicajozás, játszóterezés, bármi amitől a gyerek jól van. Aki szerető közegben nevel, annak nem egy nap a gyereknap.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése