doktor Lilla elsősegélyt nyújt

-
Valamelyik nap elvágtam a kezem. Persze tipikus barom voltam, és késsel igyekeztem kibontani egy ásványvizes palackot, ezt nem részletezném, így is elég nagy hülyének éreztem magam.
 Na a lényeg, hogy a vége az lett, hogy a műanyagon megcsúszott a nagyon éles kés, ami nem volt annyira nagyon éles, hogy levágja a műanyag pöcköt a kupakról, de annyira igen, hogy izületig szaladjon a másik kezembe. Felszisszentem, és ez pont elég volt arra, hogy Lilla azonnal rákérdezzen mi történt. Ahogy megfordultam és nyúltam a papírtörlőért még kezemben a késsel, már válaszolt is magának: NA, elvágtad a kezed. Vérzik? Fáj nagyon? -és még vagy 17 kérdés, a végén mikor észrevette, hogy elfordulok hogy ne lássa: Megmutatod?
Mondom neki, hogy dehogy mutatom, nem 8 éveseknek való és egyébként is, nyugodjon meg, semmi baj, ilyen előfordul, mindjárt eláll. Tulajdonképpen még én sem igazán láttam, mert nagyon vérzett, gondoltam kimegyek a fürdőbe, ha nem áll el, majd kezdek valamit, de addig is lerázom a kicsit. 
Na persze. Víz alá tettem a kezem, de akkor már láttam hogy nem igazán fog elállni magától, és nagyon mélyre sikerült szúrni, ügyes vagyok. Annyira bűvöltem a kezem, hogy nem is vettem észre, hogy a kis kotnyeles ott áll az ajtóban, és figyeli a növekvő véres papírtörlő halmot. Egyszer csak megszólalt, amitől megijedtem, mert nem láttam hogy odajött, le is zsibbadt a kezem, szóval már tudtam rá figyelni mert nem fájt tovább. 
Lilla: Na még mindig nem mutatod meg?
én: Nem, már nem is nagyon vérzik.
Lilla, egy gúnyos mosoly kíséretében, mert pontosan tudta, hogy nem igaz amit mondok: Persze. Akkor legalább mondd meg, hogy vérzik! 
én: Hogy, hát nagyon.
Lilla: De nem úgy, ömlik, vagy priccol? 
én: mi van?
Lilla: Ömlik, vagy priccol a vér a kezedből?
én: Ömlik...de...
Lilla: Na, az jó, az VÉNÁS VÉRZÉS, közepes vérveszteséggel jár, semmi baj nem lesz, az lenne a baj, ha priccolna, mert az ARTÉRIÁS VÉRZÉS, nagy vérveszteséggel jár, mentőt kellene hívnunk. Tudom hogy kell bekötni. Bekössem?
én: Mi? Te honnan tudsz ilyeneket?
Lilla: Az iskolában voltak a mentősök, elsősegélynyújtó óra volt, ott megmutatták. Rá kell tenni egy kis gombócot, hogy összenyomja a sebet, szorosan körbe kell kötözni, és akkor eláll a vérzés.
Annyira cuki fejjel mondta és olyan természetesen, mintha ezt mindenki tudná a világon, hogy elkezdtem nevetni rajta. Mondtam neki, hogy nyugodtan megnézheti, mert már közben úgyis lefagyott a hideg vízben a kezem, azt is kezelnie kell. Akkor vettem észre, hogy nem csak érdekelte, de nem is ijedt meg, kicsit inkább meg is sértődött, hogy nem kell bekötöznie. Hát nagyon mókás volt a kis mini doktornéni. Apukámnak meséltem, nagyon jót nevetett és hozzátette, hogy szerinte egy gyerek figyelt az országban az elsősegélynyújtás órán, az is nálunk lakik. Aztán mondta Lilla, hogy hát persze, mert azt mondták, hogy aki orvos, vagy állatorvos akar lenni, annak így kell majd dolgoznia. Gondolhattam volna :)



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TITOK

-
Kép
Milyen ostoba emberek mondják azt, hogy nem létezik a mikulás, nincsenek angyalok és csodák? Azok a felnőttek mondják azt ,akik sajnálják a gyermekektől azt a bizonyos boldog gyermekkort, ami bizonyára nekik sem adatott meg. Ráadásul nincs is igazuk. Én hiszek a mikulásban, az angyalokban, a csodákban. Mert hiszek a jóságban és a szeretet erejében. A mikulás, az angyalok, a csodák létezni fognak, amíg gyerekek léteznek, mert a gyerek elhiszi hogy van olyan mérvű szeretet, amely megmenti őt a csalódástól, a magánytól, a félelemtől nekünk felnőtteknek pedig az a legfőbb dolgunk hogy megértsük hogy ez, a mi dolgunk. Mindannyiunkban ott él a mikulás, ahogy szedegetjük össze a mikuláscsomagba a finomságokat, ahogy tervezgetjük és válogatjuk a meglepetéseket az adventi naptárba, ahogy rátalálunk a lélekmelengető karácsonyi ajándékra, és a szívünk megtelik szeretettel. Boldogan tapasztalom, hogy a körülöttem élő anyukák nagy része, ugyanazzal a kis cinkos mosollyal és önkéntelenül visszafo
További információk

A kitűnő bizonyítvány NEM szégyen!

-
Kép
Furcsa tendenciát tapasztalhatunk mostanában az iskolai bizonyítványok megítélésében, ami nagyban köszönhető a social media félrecsapó hullámainak. Ma már bárki hozzáfér – és férjen is – olyan mindenkinek szóló szakirodalmakhoz, mint Vekerdy féle nevelési tanácsok. Én nagyon szeretem őket, és otthon is az iskolában is alkalmazom az elveit, hiszen egyszerűen arról szólnak, hogy végtelen szeretettel és odafordulással, egyéni módon kezeljük a gyerekeket és szeressük őket egyformán. Van azonban egy tétele, amit sajnos sokan nagyon félreértenek. Vekerdy Tanár Úr, soha nem mondta azt, hogy a kitűnő tanulók nem értékesek, és azt sem mondta, hogy nem viszik semmire. Ő egyértelműen azt mondja, hogy a nem kitűnő gyerek is ugyanolyan értékes, mint akinek teljesítménye a kitűnő biziben is megjelenik. Ami kifacsarodott ebben az egészben, hogy most valahogy úgy néz ki, hogy már a bizonyítványosztás előtt megjelenik a social media felületeken, sőt a mainstream médiában, hogy a nem kitűnő bizonyít
További információk

A hiány játékosa

-
Ma valahogy mindennek a hiánya jut eszembe. Talán mert halottak napja van, talán mert ma megálltam egy pillanatra és megnyugvás helyett inkább űrt érzek. Hiányzik a gyermekkorom, a gondatlan kellemes hétvégék, mikor a nagymamáim és nagypapáim felváltva vigyáztak rám, vagy a szüleimmel az erdőt jártuk és minden vasárnap ebéd után természetfilmeket néztünk távoli országokról, különleges állatokról, tudományos felfedezésekről. Ülök a kellemes, meleg, gyertya és sütemény illatú otthonomban, hallgatom ahogy a másik szobából a gyerek meg az apja tanakodnak valamiről. Látom a teraszon ahogy a közösen faragott tökfejben pislog a láng, eszembe jut mennyi móka és kacagás töltötte be a lakást tegnapelőtt mikor Lilla és a kis barátai kinevették a félelmet és a halált, és milyen jó volt a barátok körében tegnap együtt vacsorázni, mindent kidumálni kifulladásig.  Mégis valahogy olyan mély szomorúság lengi be az egészet. Nehéz időszakon vagyok túl és azt hiszem elég is belőle, csak kár hogy ninc
További információk