Társadalmi kísérlet
Tavaly már kicsit sok volt nekem a sok nyavalygás a szegénységről, éhezésről stb, és úgy döntöttem van egy teóriám ezzel kapcsolatban. Leírni azonban nem volt bátorságom, mert egyszer valahol azt hallottam, hogy és teljes mértékben vallom is ezt, hogy a legnagyobb bűnök egyike, a gazdag embernek a puha karosszékből kritizálni a szegény ember nyomorát. Teljesen igaz ez a világon mindenre, legyen szó anyagi, szellemi vagy lelki szegénységről.
Szóval kineveztem magam és a családom kvázi gazdag embernek, és úgy döntöttem fel a kényelmes karosszékből, irány a föld. Mondom ezt azért, mert a teóriám az volt, hogy aki figyelmes és dolgos, és persze van egy kis földje, az nem hal éhen. Ez nyilvánvalónak tűnik, de emlékszem a pillanatra, mikor felismertem a tényt, hogy a mélyszegénységről panaszkodó, DOHÁNYZÓ anyuka, sírva mesélte el, hogy hány gyereke hogy éhezik. Mindezt, a házuk kapujában. A ház körül és mögött a szokásos putri-vadregény, fél pár cipő, lyukas lábos, koszos gyerek. NA akkor valahogy elkezdtem mocorogni. Hogy hát de a dohányzásra költött pénz, meg egyébként is bármi, de rájöttem mi zavar. Ott a föld. Nyakig ér a gyom és sár, a szülők nem dolgoznak és azért a gyerekek sem csecsemők már, de háztáji, konyhakert semmi sehol.
NA itt elszakadt a cérna, gondoltam nézzük már meg hogy lehet-e igazam. Azt is kitaláltam, játszunk egyenlő esélyekkel, nem fogok pénzt fektetni a termelésbe, nézzük mire jutunk. A gyerek benevezett a vesd bele magad mozgalomba, így teljesen ingyen kaptunk vetőmagokat, retket, répát, hagymát, borsót, karalábét vetettünk. Ez kb. fél napi munkánk volt. Tudtuk, hogy hát kétségesek az esélyek, mert a hirtelen jött ötlet miatt előkészítetlen földdel dolgoztunk, de én ennek örültem, mert szimuláltuk a kiválasztott lehetőséget. Nehezítő tényező, hogy a harmadikon nincs kert, így a nagymamáék egy kihasználatlan kertrészét vettük birtokba. Egy hét után már láttuk a sarjadékokat, egy kis öntözés, gyomlálás és két hét türelem után már látszott mik vannak az ágyakban. Nem tudtunk minden nap dolgozni vele, de heti két három alkalommal rászántunk kb 2 órát, hogy rendbe legyen a "kiskert". Nem használtunk sem vegyszereket, sem egyéb csodaszereket, csak kapát, gereblyét. A harmadik héten a hagyma ehetővé vált. Aranyos kis metélőhagyma méretben már lehetett kóstolgatni, és a hét végére a borsó bokrosodni kezdett, és egyszer csak megjelent a gyerek a tenyerén egy szép hüvely borsóval, aminek az íze csodásan édes és természetes volt. Jött a hagyma, a retek, aminek a végét megették a bogarak, mert sok lett és fel is magzott, de okosan elraktuk a magokat a következő vetési időszakra. Aztán indultak a répák, a borsó, a karalábé, és olyan finom borsólevest ettünk egész nyáron, mint még soha. Annyi termett az ingyen vetőmagból, hogy egy gyerek és két felnőtt egy héten kétszer tudott enni belőle, és ha nagyon akartuk volna a borsóból még el is adhattunk volna, és annak az árából vehettünk volna paradicsom és paprika palántát, amit így is megtettünk, csak inkább megettük az eladni való borsót, de tegyük fel. A megmaradt borsó árából négy paprika és négy paradicsom palánta jött volna ki, szóval ennyit ültettünk el. Szeptember végéig ettük. A termés egy fillérünkbe nem került, a bent hagyott növényekből pedig kinyertük az idén esedékes magokat.
Mostmár le merem írni tehát, hogy elfogadhatatlan hozzáállás manapság, hogy ott a föld, ami lehet hogy szikes, sós, nehéz, mint a mi földünk a szabolcsi szikes talajon, de egy kicsi munkával egy család PÉNZ NÉLKÜL! el tud kezdeni termelni rajta. Persze akkor fel kell állni és el kell kezdeni. Van olyan, hogy Vesd bele magad! mozgalom, vagy Minden gyermek lakjon jól alapítvány és tessék. Lehet kezdeni. Én nem értek a földhöz, vagyis mostmár kezdem érteni. Már előkészített, válogatott vetőmagokkal, dughagymával, palántákkal dolgozom. Tudom, hogy a földet előre meg kell dolgozni, szántani, ásni, aztán hagyni pihenni, hogy termékeny legyen. Tudom, hogy a frissen előkészített födet érdemes fertőtleníteni és nem kell megijedni a permetezéstől, mert attól még nem lesz vegykezelt a termés, hogy vigyázunk rá. Az idén már nem eszi meg a hangya a retkemet, mert ágyazva van, a hagymát védekezésképp a megfelelő helyre ültettem a többi növény köré, hogy megvédje őket a kártevőktől és hogy majd ha már kihúzgáltam őket, jöhet a paprika és paradicsom palánta a helyükre. Nem szándékozom sok zöldséget vásárolni. A répamag 160 forintba került. 4200 magot tartalmaz a tasak. Ez 5 sor répa. Lehet, hogy télre nem marad, de ha ügyesen egyeselem, amibe a gyerek szívesen segít, mert kihúzgálja és megeszi a zsenge édes bébirépákat, szóval ha szép nagyra nőnek, és a vasárnapi levesek és a hétközi borsólevesek, na meg Lilla nem tart igényt mindre, még le is fagyasztok majd belőle. Ez az ÉLET! A FÖLD az ÉLET! Elfelejtettük. Nekem már eszembe jutott. Soha nem vettem lekvárt, befőttet, ami volt abból megcsináltam, a kedvencekből, eperből, málnából ha nem volt elég, vettem. Háztól. Ahol tudtam, hogy benne van a föld íze és az ember keze munkája a gyümölcsben, és örül ha tudja, lekvár lesz belőle a család asztalán. Amiből olyan lekvárt lehet főzni, ami felidézi a napmeleg mégis frissítő málna, a kicsit földes, de friss, lédús eper, a húsos seregély csípte fekete meggy illatát és ízét.
A kísérlet sikerült. A föld bárkit befogad, bárkinek terem. Nincs is nagyobb öröm, mint egy fárasztó nap után kimenni és együtt dolgozgatni. Látni ahogy a kicsi szorgalmasan hordja a locsolóba vizet, óvatosan öntözi a magokat, kimenti a bodobácsokat az ágyásból, begereblyézi az árkokat, és mérges ha nem figyelek és mindent megcsinálok amit ő szeretett volna.Közben énekelnek a madarak, vartyognak a békák, néhány házzal arrébb már kint mekegnek a kecskék. Ennyi. Az egyszerű, csöndes élet. Jó rágondolni, hogy a borsók már ott pihennek a finom meleg földben, hogy a hagyma már mocorog, az első sorok már sarjadnak, hogy pár nap múlva már kóstolgatjuk az idei első termést.A hirtelen megérkező tavasz már helyre is tette a dolgokat. Befogadta vetést, a meggyfák, bár egyszer már elfagytak, most újra rügyeznek, a málna már hajtásokat hoz. Alig várom a májust, mikor a finomságok üvegbe kerülnek és a tavalyi maradékkal együtt mosolyognak majd le a polcokról. Ja, mert persze még van abból is. Éhen tehát az nem hallhat akinek földje van, de akinek földje van és éhen hal, az meg is érdemli.
Szóval kineveztem magam és a családom kvázi gazdag embernek, és úgy döntöttem fel a kényelmes karosszékből, irány a föld. Mondom ezt azért, mert a teóriám az volt, hogy aki figyelmes és dolgos, és persze van egy kis földje, az nem hal éhen. Ez nyilvánvalónak tűnik, de emlékszem a pillanatra, mikor felismertem a tényt, hogy a mélyszegénységről panaszkodó, DOHÁNYZÓ anyuka, sírva mesélte el, hogy hány gyereke hogy éhezik. Mindezt, a házuk kapujában. A ház körül és mögött a szokásos putri-vadregény, fél pár cipő, lyukas lábos, koszos gyerek. NA akkor valahogy elkezdtem mocorogni. Hogy hát de a dohányzásra költött pénz, meg egyébként is bármi, de rájöttem mi zavar. Ott a föld. Nyakig ér a gyom és sár, a szülők nem dolgoznak és azért a gyerekek sem csecsemők már, de háztáji, konyhakert semmi sehol.
NA itt elszakadt a cérna, gondoltam nézzük már meg hogy lehet-e igazam. Azt is kitaláltam, játszunk egyenlő esélyekkel, nem fogok pénzt fektetni a termelésbe, nézzük mire jutunk. A gyerek benevezett a vesd bele magad mozgalomba, így teljesen ingyen kaptunk vetőmagokat, retket, répát, hagymát, borsót, karalábét vetettünk. Ez kb. fél napi munkánk volt. Tudtuk, hogy hát kétségesek az esélyek, mert a hirtelen jött ötlet miatt előkészítetlen földdel dolgoztunk, de én ennek örültem, mert szimuláltuk a kiválasztott lehetőséget. Nehezítő tényező, hogy a harmadikon nincs kert, így a nagymamáék egy kihasználatlan kertrészét vettük birtokba. Egy hét után már láttuk a sarjadékokat, egy kis öntözés, gyomlálás és két hét türelem után már látszott mik vannak az ágyakban. Nem tudtunk minden nap dolgozni vele, de heti két három alkalommal rászántunk kb 2 órát, hogy rendbe legyen a "kiskert". Nem használtunk sem vegyszereket, sem egyéb csodaszereket, csak kapát, gereblyét. A harmadik héten a hagyma ehetővé vált. Aranyos kis metélőhagyma méretben már lehetett kóstolgatni, és a hét végére a borsó bokrosodni kezdett, és egyszer csak megjelent a gyerek a tenyerén egy szép hüvely borsóval, aminek az íze csodásan édes és természetes volt. Jött a hagyma, a retek, aminek a végét megették a bogarak, mert sok lett és fel is magzott, de okosan elraktuk a magokat a következő vetési időszakra. Aztán indultak a répák, a borsó, a karalábé, és olyan finom borsólevest ettünk egész nyáron, mint még soha. Annyi termett az ingyen vetőmagból, hogy egy gyerek és két felnőtt egy héten kétszer tudott enni belőle, és ha nagyon akartuk volna a borsóból még el is adhattunk volna, és annak az árából vehettünk volna paradicsom és paprika palántát, amit így is megtettünk, csak inkább megettük az eladni való borsót, de tegyük fel. A megmaradt borsó árából négy paprika és négy paradicsom palánta jött volna ki, szóval ennyit ültettünk el. Szeptember végéig ettük. A termés egy fillérünkbe nem került, a bent hagyott növényekből pedig kinyertük az idén esedékes magokat.
Mostmár le merem írni tehát, hogy elfogadhatatlan hozzáállás manapság, hogy ott a föld, ami lehet hogy szikes, sós, nehéz, mint a mi földünk a szabolcsi szikes talajon, de egy kicsi munkával egy család PÉNZ NÉLKÜL! el tud kezdeni termelni rajta. Persze akkor fel kell állni és el kell kezdeni. Van olyan, hogy Vesd bele magad! mozgalom, vagy Minden gyermek lakjon jól alapítvány és tessék. Lehet kezdeni. Én nem értek a földhöz, vagyis mostmár kezdem érteni. Már előkészített, válogatott vetőmagokkal, dughagymával, palántákkal dolgozom. Tudom, hogy a földet előre meg kell dolgozni, szántani, ásni, aztán hagyni pihenni, hogy termékeny legyen. Tudom, hogy a frissen előkészített födet érdemes fertőtleníteni és nem kell megijedni a permetezéstől, mert attól még nem lesz vegykezelt a termés, hogy vigyázunk rá. Az idén már nem eszi meg a hangya a retkemet, mert ágyazva van, a hagymát védekezésképp a megfelelő helyre ültettem a többi növény köré, hogy megvédje őket a kártevőktől és hogy majd ha már kihúzgáltam őket, jöhet a paprika és paradicsom palánta a helyükre. Nem szándékozom sok zöldséget vásárolni. A répamag 160 forintba került. 4200 magot tartalmaz a tasak. Ez 5 sor répa. Lehet, hogy télre nem marad, de ha ügyesen egyeselem, amibe a gyerek szívesen segít, mert kihúzgálja és megeszi a zsenge édes bébirépákat, szóval ha szép nagyra nőnek, és a vasárnapi levesek és a hétközi borsólevesek, na meg Lilla nem tart igényt mindre, még le is fagyasztok majd belőle. Ez az ÉLET! A FÖLD az ÉLET! Elfelejtettük. Nekem már eszembe jutott. Soha nem vettem lekvárt, befőttet, ami volt abból megcsináltam, a kedvencekből, eperből, málnából ha nem volt elég, vettem. Háztól. Ahol tudtam, hogy benne van a föld íze és az ember keze munkája a gyümölcsben, és örül ha tudja, lekvár lesz belőle a család asztalán. Amiből olyan lekvárt lehet főzni, ami felidézi a napmeleg mégis frissítő málna, a kicsit földes, de friss, lédús eper, a húsos seregély csípte fekete meggy illatát és ízét.
A kísérlet sikerült. A föld bárkit befogad, bárkinek terem. Nincs is nagyobb öröm, mint egy fárasztó nap után kimenni és együtt dolgozgatni. Látni ahogy a kicsi szorgalmasan hordja a locsolóba vizet, óvatosan öntözi a magokat, kimenti a bodobácsokat az ágyásból, begereblyézi az árkokat, és mérges ha nem figyelek és mindent megcsinálok amit ő szeretett volna.Közben énekelnek a madarak, vartyognak a békák, néhány házzal arrébb már kint mekegnek a kecskék. Ennyi. Az egyszerű, csöndes élet. Jó rágondolni, hogy a borsók már ott pihennek a finom meleg földben, hogy a hagyma már mocorog, az első sorok már sarjadnak, hogy pár nap múlva már kóstolgatjuk az idei első termést.A hirtelen megérkező tavasz már helyre is tette a dolgokat. Befogadta vetést, a meggyfák, bár egyszer már elfagytak, most újra rügyeznek, a málna már hajtásokat hoz. Alig várom a májust, mikor a finomságok üvegbe kerülnek és a tavalyi maradékkal együtt mosolyognak majd le a polcokról. Ja, mert persze még van abból is. Éhen tehát az nem hallhat akinek földje van, de akinek földje van és éhen hal, az meg is érdemli.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése