Bátor Férfi

Egy nagyon kedves ismerősömmel autóztam egy másik városba és beszélgettünk a hétköznapokról. Panaszkodott, hogy a férje, most hogy megszületett az első gyerekük, munkahelyet váltott és alig van otthon, hétnél korábban haza sem ér.
Közben persze lakáshitel, számlák, hétköznapok. Emlékszem néhány éve milyen ijesztő volt, mikor a devizahitelek megugrottak, hogy azt sem tudtuk hol a vége a történetnek. Pont vele beszéltük, hogy még csak most kezdődött a valódi életünk és lehet hogy máris fel kell adni. De persze szerencsére nem így lett, és mint sokszor, feleslegesen aggódtunk annyira. Aztán ahogy ez eszembe jutott, elkezdtem kérdezgetni tőle, hogy miért váltott a férje, mit csináltak nyáron, hol voltak a hétvégén, és nagyon érdekes kép rajzolódott ki.
A férjét hívták, és a több pénzért ment is, bár szerette az előző helyet, ez volt az ésszerű döntés. Nyáron külföldi nyaralás, hétvégén vidéki kiruccanás, a gyerek lábán tízezres cipő, finomságok a hűtőben. A lakáshitel rendben, a számlák befizetve, hangos szó, radikálisan ellentétes vélemények nincsenek.....kedves ismerősöm mégis elégedetlen.
Az elmúlt néhány évben hasonló dolgokat éltünk meg, és figyeltem a férjemet. A legnehezebb súly alól, a legmélyebb gödörből is kihúzott minket.. Visszagondoltam, hogy az elmúlt években mi mindent adott fel és vállalt el értünk. Mindig abba az irányba ment, ahol tudta hogy jó lesz....nekünk, a családjának. Sokszor nagyon messze van, és sokszor nagyon későn ér haza. De ha lehet azért megvárom. Ha van elég erőm (és igyekszem hogy legyen), meleg ételt és finom süteményt teszek elé. Ha tudom, mentesítem olyan dolgok alól amik idegesítik, bár ebből kevés van. Neki természetes, hogy mivel én helyhez kötve dolgozom, ő meg könnyebben mozdul, hát ha van ideje beugrik a boltba, befizeti a csekket. Ő szeret intézkedni, én meg nem, hát ráhagyom.. De ha jön az ősz, biztos hogy a lakásunk szép őszi termésekkel várja haza, mert ez megnyugtatja. Ha jön a tél, otthon meghittség várja gyertyákkal, puha takarókkal és finom meleg teával, mert ide szívesen tér haza. Ebből merít erőt. Mikor este rám nevet, hogy de jó lenne egy kis édesség, hát biztos összedobok neki valamit.
Manapság az emberek azt hallják egymástól miért nem jó a másik, és arra koncentrálnak miben szenvednek hiányt. Hát nyilván én sem vágyom hosszú alone estékre vagy egyedül töltött hétvégékre, de hát semmivel nem lenne jobb, ha itthon ülne munka nélkül, magát sajnálgatva tehetetlen csiga módjára. Rengeteg férfit ismerek. Akik egy-egy kudarc után már nem állnak fel többé. Beletespednek saját sajnálatukba, és nem tesznek semmit. Nem mennek dolgozni, otthon sem segítenek, sőt ha a nő egyre több munkát vagy áldozatot vállal, ami sérti férfiúi önbecsülésüket, még inkább becsmérlik, bántják, megcsalják, elhagyják.
Szerintem ezek a férfiak gyávák vállalni a konfliktust és a kudarcot, mert értéktelenek. Csak arra képesek, hogy a rájuk bízottakat sanyargassák és fenyegessék. Sokszor egy idő után saját mentségükre még betegségeket is képesek produkálni. Érdekes, hogy az ilyen férfiak mellett a nők ritkán panaszkodnak. Pedig nekik lehetne. De az ösztönük védelmezi a gyengébbet, vagy annyira szégyellik a ház mihaszna urát, hogy inkább keresik nekik a kifogást. Az ilyen férfiak sokszor azzal fejezik ki férfiasságukat, hogy durvák lesznek, akár verekszenek is, vagy évtizedekkel korábbi fizikai fölényükről tanúskodó történetekkel hősködnek.
MOST SZÓLOK, EZ UNDORÍTÓ ÉS NEVETSÉGES.

A bátrak manapság nem a falu bikájával szállnak szembe a helyi kocsmában, mitöbb nem is családtagjaikon töltik ki elégedetlenségüket. A bátrak ma szembe szállnak a nagyvilággal. Szélmalomharcot vívnak a munkanélküliséggel, a szélhámosokkal, szembe szállnak a bankokkal, addig vándorolnak míg olyan lehetőségeket nem találnak, amiből kipengetik a lakáshitelt, a számlákat, megtömik a hűtőszekrényt, tízezres cipőt vesznek a gyerek lábára és elviszik a panaszkodó asszonyokat Toscnanaba pihenni, és minden este, még ha már alszik is gyermekük ha hazaérnek, jóéjtpuszit adnak nekik és betakargatják őket. Mert vannak ilyen férfiak!

Én nem hiszek a lottó ötösben, és az ismeretlen nagybácsi örökségében. Én abban hiszek, hogy a Jóisten senkit nem hagy magára. Néha lent, máskor, ha elég bátrak vagyunk kihasználni a lehetőségeket, akkor fent. De tudnunk kell a fentet megbecsülni. Mert biztos hogy lesz újra lent is. Talán azért, mert a legbátrabb harcos is meghátrál ha összetörik a szívét és nem becsülik meg a harcot, amit értünk vív.
Ha az együtt töltött idő kevesebb is valamivel, mikor teremtsen az ember egzisztenciát, ha nem a 30-as, 40-es éveiben? Most olyan idők vannak, hogy nem felhalmozunk, hanem igyekszünk életben maradni, ha lehet minél jobb körülmények között, és igen ma már az a bátor férfi aki ezért tud és akar is harcolni.
De a férfi attól bátor, ha erős a szíve, ahhoz pedig egy asszony kell. Az asszony, aki mosolyogva várja meleg vacsorával, aki meghallgatja, megsimogatja, de ha kell erős társaként ráncba szedi, kimondja  legkeményebb igazságokat is, hogy a férfi tudja, érezze mi a dolga.
Nem baj az a néhány távol töltött óra vagy nap, ha az együtt töltött idő nem nevetséges kapcsolati  - hatalmi harcokra pazarlódik el. Nem fáj a hiány, ha tudjuk hogy siet haza, mert itt nyugszik csak meg igazán, itt szeret lenni, a meleg, puha kis fészekben, ahol nem kell számot adnia, ahol szeretik, ahol elengedheti magát. Hogy haragudhatnék azért a néhány óráért, amit azért tölt tőlünk távol, mert pénzt keres arra, hogy fedél legyen a fejünk fölött, autó a fenekünk alatt, hogy a karácsonyfa alatt azt találja a gyermekünk amire vágyott? Nem haragudhatok amiért megtemeti az anyagi lehetőségeinket, hogy mindent megadjunk egymásnak, ami pénzért nem vehető meg....azt, ahogy a kislányunk megtanulta, hogy az apukáját meg kell becsülnie, mert jó neki hogy lehet saját szobája, kiskutyája, meleg csizmája. Tudja hogy sajnos néha nélkülöznünk kell egymás társaságát, de ha együtt leszünk majd bepótoljuk. Kirándulunk, játszunk, tanulunk, vagy csak pihenünk együtt. Mert a Férfi a családban megteremti a lehetőséget rá. Tudja, hogy úgy várhatja haza az apukáját, hogy minden perc öröm lesz amit együtt tölthetünk. Tudja hogy az a bátor férfi, aki így tesz meg mindent a nőért akit szeret, és hogy bizony ennek a jutalma az a szeretet és jóság amit visszasugároz rá. Így lesz körforgás belőle.

Sokféle bátorság van. Sokféle férfi és nő de mintha egyre kevesebb boldogság lenne. Pedig ha már megadatott, hogy a bátor férfi ránk talált és önmagát megfeszítve tálcán nyújtja nekünk azt az életet amire sokan csak vágynak, meg kell becsülnünk, hogy ne változzon gyenge, önző, otthon ülő tehetetlen piócává.