Én már minden éves elmúltam...

-

A levegő görcsösen folyik az ujjaim között, ahogy próbálom megfogni a múló időt. Hiába tartanám, szorítanám, csak málik a láthatatlan, megfoghatatlan, gyors és lassú ütem.
Egyetlen állandó értéke, hogy halad. Halad és állítólag (valaki  - vagy mindenki - egyszer azt mondta) gyógyít. Pedig nem is. Csak hajlamos ez a ragacsos, görcsös, láthatatlan máz ráragadni mindenre, amin áthalad. Lassan vonja be újabb és újabb réteggel, mígnem, ami elmúlt már nem is látszik, és szinte már nem is fáj.
Érdekes hogy képes egészen eltemetni dolgokat, és ha erősen dolgozik és már sokat haladt előre, lassan hegyet épít magából a fájdalomra. Leginkább az elmúlás fájdalmára. Legtöbbször tehát pont az idő fáj. Az az idő, ami elmúlt, és már nem lesz. A szerelem elmúló ideje, a barátság, a szépség, a vágy elmúló ideje. Az élet elmúló ideje. Vajon mi lesz a már elmúlt idővel? Hova lesz, ami már elmúlt? Néha azt álmodom, hogy kislány vagyok. Óvodás. Aztán ébredés után tudom, hogy emlékszem az álomra és egy régi történetre, és már nem az vagyok, aki abban történetben voltam. Akkor már én is elmúltam? Elmúltam…még mondani is szoktuk. Elmúltam valahány éves. Én már minden éves elmúltam. Ülök itt és próbálom megélni a pillanatot, a napot, az évet, a fiatalságot, a mindennapokat, de közben elmúlok. Akár az idő. Vagyis akkor én is idő vagyok? Tulajdonképpen igen, hiszen öregszem, percegek akár egy régi óra. Van bennem éjszaka és van bennem nappal is, mégis mindig ugyanazt az utat járom be, újra és újra. Ébredek és elalszom, de soha nem állok meg, csak járok körbe és körbe a vérerekben, a hátgerincen, az agybarázdákban. Igen, idő vagyok. Múló és végtelen. Akkor én döntöm el, mikor nem fáj már valami, én temetem be saját ragacsos, makacs akaratommal, hogy ne is lássam. Vagyis nem az idő gyógyít, hanem én magamat? De ha nem megy? Ha már minden láthatatlan időgyantacsíkot ráhúztam és még mindig érzem hogy ott lüktet alatta? Várok és gyártok még időt, ami elmulasztja a fájásokat, amiből soha nem születik gyermek. Mert neki nem maradt rá ideje. Hamarabb lejárt. De rövidke idejének a helye, lassan lassan eltűnik az én időm görcsös vonaglásában, hogy tovább tudjon haladni. És én már minden éves elmúltam, hát elmúltam ezt is. 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TITOK

-
Kép
Milyen ostoba emberek mondják azt, hogy nem létezik a mikulás, nincsenek angyalok és csodák? Azok a felnőttek mondják azt ,akik sajnálják a gyermekektől azt a bizonyos boldog gyermekkort, ami bizonyára nekik sem adatott meg. Ráadásul nincs is igazuk. Én hiszek a mikulásban, az angyalokban, a csodákban. Mert hiszek a jóságban és a szeretet erejében. A mikulás, az angyalok, a csodák létezni fognak, amíg gyerekek léteznek, mert a gyerek elhiszi hogy van olyan mérvű szeretet, amely megmenti őt a csalódástól, a magánytól, a félelemtől nekünk felnőtteknek pedig az a legfőbb dolgunk hogy megértsük hogy ez, a mi dolgunk. Mindannyiunkban ott él a mikulás, ahogy szedegetjük össze a mikuláscsomagba a finomságokat, ahogy tervezgetjük és válogatjuk a meglepetéseket az adventi naptárba, ahogy rátalálunk a lélekmelengető karácsonyi ajándékra, és a szívünk megtelik szeretettel. Boldogan tapasztalom, hogy a körülöttem élő anyukák nagy része, ugyanazzal a kis cinkos mosollyal és önkéntelenül visszafo
További információk

A kitűnő bizonyítvány NEM szégyen!

-
Kép
Furcsa tendenciát tapasztalhatunk mostanában az iskolai bizonyítványok megítélésében, ami nagyban köszönhető a social media félrecsapó hullámainak. Ma már bárki hozzáfér – és férjen is – olyan mindenkinek szóló szakirodalmakhoz, mint Vekerdy féle nevelési tanácsok. Én nagyon szeretem őket, és otthon is az iskolában is alkalmazom az elveit, hiszen egyszerűen arról szólnak, hogy végtelen szeretettel és odafordulással, egyéni módon kezeljük a gyerekeket és szeressük őket egyformán. Van azonban egy tétele, amit sajnos sokan nagyon félreértenek. Vekerdy Tanár Úr, soha nem mondta azt, hogy a kitűnő tanulók nem értékesek, és azt sem mondta, hogy nem viszik semmire. Ő egyértelműen azt mondja, hogy a nem kitűnő gyerek is ugyanolyan értékes, mint akinek teljesítménye a kitűnő biziben is megjelenik. Ami kifacsarodott ebben az egészben, hogy most valahogy úgy néz ki, hogy már a bizonyítványosztás előtt megjelenik a social media felületeken, sőt a mainstream médiában, hogy a nem kitűnő bizonyít
További információk

A hiány játékosa

-
Ma valahogy mindennek a hiánya jut eszembe. Talán mert halottak napja van, talán mert ma megálltam egy pillanatra és megnyugvás helyett inkább űrt érzek. Hiányzik a gyermekkorom, a gondatlan kellemes hétvégék, mikor a nagymamáim és nagypapáim felváltva vigyáztak rám, vagy a szüleimmel az erdőt jártuk és minden vasárnap ebéd után természetfilmeket néztünk távoli országokról, különleges állatokról, tudományos felfedezésekről. Ülök a kellemes, meleg, gyertya és sütemény illatú otthonomban, hallgatom ahogy a másik szobából a gyerek meg az apja tanakodnak valamiről. Látom a teraszon ahogy a közösen faragott tökfejben pislog a láng, eszembe jut mennyi móka és kacagás töltötte be a lakást tegnapelőtt mikor Lilla és a kis barátai kinevették a félelmet és a halált, és milyen jó volt a barátok körében tegnap együtt vacsorázni, mindent kidumálni kifulladásig.  Mégis valahogy olyan mély szomorúság lengi be az egészet. Nehéz időszakon vagyok túl és azt hiszem elég is belőle, csak kár hogy ninc
További információk