Milyen világ

-
Milyen világot élünk? Nem tudom. Ilyet. Azt hiszem minden nap másik világot. Tegnap ijesztő világot, ma jó világot, holnap nehéz világot. De lehet ma nekem rossz, másnak jó, vagy pont fordítva.
Szerintem nincs olyan hogy jó világ meg rossz világ, hanem élet van, azt kell élni. Nyilván vannak nehezebb és könyebb idők. De ma pont süt a nap, és szép volt a reggel. Ettől még a lakáshitelt be kell fizetni, és az ebéd sincs kész, de ilyen világot élünk. Az én világom jó. Nekem jó. Van szerelmem, gyermekem, hitem. Van lakáshitelem, konfliktusom, ellenségem. Van nap, ami melegít, idegesít hogy nyáron sokat esik az eső. Az emberek sokat panaszkodnak, de mindenkinek nehéz. Ettől én még például nagyon szeretem a buborékokat. Ahogy a pohárban gyöngyöznek, vagy habfürdőben szétpattannak. Imádom a rózsaszín, buborék formájú kemény cukorkát is. Átlátszó, tiszta és édes. De van akit meg ez idegesít. Ilyen világot élünk. Milyen világot  élünk? Nehezet. Szerencsére nincs háború, csak az emberek szívében és elméjében. Ritkán találkozom kiegyensúlyozott, boldog emberekkel. Sokat látok, aki engedte, hogy maga alá temesse a saját élete, mert azt hitte hogy nehéz. Még többet olyat, akit zavar ha a másik nem rokkan bele a sajátjába. Mintha nem lenne létjogosultsága a boldogságnak. Pedig ez az egy életünk van. Nyilván néha ijesztő, de nem lehet az sokáig. Milyen világot élünk? Olyat, amilyet teremtünk magunknak.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

TITOK

-
Kép
Milyen ostoba emberek mondják azt, hogy nem létezik a mikulás, nincsenek angyalok és csodák? Azok a felnőttek mondják azt ,akik sajnálják a gyermekektől azt a bizonyos boldog gyermekkort, ami bizonyára nekik sem adatott meg. Ráadásul nincs is igazuk. Én hiszek a mikulásban, az angyalokban, a csodákban. Mert hiszek a jóságban és a szeretet erejében. A mikulás, az angyalok, a csodák létezni fognak, amíg gyerekek léteznek, mert a gyerek elhiszi hogy van olyan mérvű szeretet, amely megmenti őt a csalódástól, a magánytól, a félelemtől nekünk felnőtteknek pedig az a legfőbb dolgunk hogy megértsük hogy ez, a mi dolgunk. Mindannyiunkban ott él a mikulás, ahogy szedegetjük össze a mikuláscsomagba a finomságokat, ahogy tervezgetjük és válogatjuk a meglepetéseket az adventi naptárba, ahogy rátalálunk a lélekmelengető karácsonyi ajándékra, és a szívünk megtelik szeretettel. Boldogan tapasztalom, hogy a körülöttem élő anyukák nagy része, ugyanazzal a kis cinkos mosollyal és önkéntelenül visszafo
További információk

A kitűnő bizonyítvány NEM szégyen!

-
Kép
Furcsa tendenciát tapasztalhatunk mostanában az iskolai bizonyítványok megítélésében, ami nagyban köszönhető a social media félrecsapó hullámainak. Ma már bárki hozzáfér – és férjen is – olyan mindenkinek szóló szakirodalmakhoz, mint Vekerdy féle nevelési tanácsok. Én nagyon szeretem őket, és otthon is az iskolában is alkalmazom az elveit, hiszen egyszerűen arról szólnak, hogy végtelen szeretettel és odafordulással, egyéni módon kezeljük a gyerekeket és szeressük őket egyformán. Van azonban egy tétele, amit sajnos sokan nagyon félreértenek. Vekerdy Tanár Úr, soha nem mondta azt, hogy a kitűnő tanulók nem értékesek, és azt sem mondta, hogy nem viszik semmire. Ő egyértelműen azt mondja, hogy a nem kitűnő gyerek is ugyanolyan értékes, mint akinek teljesítménye a kitűnő biziben is megjelenik. Ami kifacsarodott ebben az egészben, hogy most valahogy úgy néz ki, hogy már a bizonyítványosztás előtt megjelenik a social media felületeken, sőt a mainstream médiában, hogy a nem kitűnő bizonyít
További információk

A hiány játékosa

-
Ma valahogy mindennek a hiánya jut eszembe. Talán mert halottak napja van, talán mert ma megálltam egy pillanatra és megnyugvás helyett inkább űrt érzek. Hiányzik a gyermekkorom, a gondatlan kellemes hétvégék, mikor a nagymamáim és nagypapáim felváltva vigyáztak rám, vagy a szüleimmel az erdőt jártuk és minden vasárnap ebéd után természetfilmeket néztünk távoli országokról, különleges állatokról, tudományos felfedezésekről. Ülök a kellemes, meleg, gyertya és sütemény illatú otthonomban, hallgatom ahogy a másik szobából a gyerek meg az apja tanakodnak valamiről. Látom a teraszon ahogy a közösen faragott tökfejben pislog a láng, eszembe jut mennyi móka és kacagás töltötte be a lakást tegnapelőtt mikor Lilla és a kis barátai kinevették a félelmet és a halált, és milyen jó volt a barátok körében tegnap együtt vacsorázni, mindent kidumálni kifulladásig.  Mégis valahogy olyan mély szomorúság lengi be az egészet. Nehéz időszakon vagyok túl és azt hiszem elég is belőle, csak kár hogy ninc
További információk