A karácsonyi csoda

Kell-e nekünk karácsonyi csoda? Mi sem kell jobban, mert a csoda, maga a hit. Hogyan taníthatnánk meg gyermekeinket a hitre, ha elvesszük tőlük a csodát? A gyerekek hinni akarnak. A varázslatban, a mesében, a csodában. engedni kell hogy higgyen. A tündérekben, a mikulásban a karácsonyi csodában. Nem vagyok a jézuskázás híve, de ha a varázslatnak része, ám legyen.

Mindegy miben hisz egy gyerek, soha nem szabad elvenni tőle. Ettől lesz a mi karácsonyunk csoda. Hiszen minden karácsony ugyanazt a csodát őrzi. A megváltó születésének napját, aki érettünk áldozta magát. Vajon eszünkbe jut ez? El tudjuk magyarázni, hogy a Jézuska, aki az ajándékokat hozza az nem a mikulás, hanem az újszülött messiás, akinek karácsony szentestéjén van a születésnapja? Aminek annyira örülünk, hogy, mint őt a három királyok, megajándékozzuk egymást. A szeretet ünnepét üljük, mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érette. Ezt a hitet, ezt a tisztán látást kell megmutatnunk  kicsiknek, akik csodára várnak. vajon ott van-e ez a csoda a Tesco vásárlási hitel pultjánál, amikor utolsó erejüket megfeszítve plazma TV-t vesznek az emberek egymásnak, vagy furcsa, de maguknak.

Látom ahogy tülekednek, veszekednek, rángatják magukkal a gyerekeket és a karácsonyt is kipipálják a listán. Pedig a csoda ott van körülöttük. Akár a bevásárlóközpontban is. Egy kedves szóban, egy mosolyban, egy gondolatban.
Észre kell vennünk a csodát az iskolai titkos, gyűrött kis rajzban, a sajátunkból adott adományban, a pénztáros fáradt mosolyában, egy régi ismerős köszöntésében. A csoda soha nem lehet a lottó ötös. Mindenkinek meg kell hogy legyen a sajátja. És ha mást kíván helyette, valamit elveszíthet abból ami van. Ha a lottó ötösre vágyunk, gondoljuk végig, életünk melyik részét adnánk oda érte? A csodánkat pénzre váltani?
A gyermekünk hitét az adventi időszakban Az újra és újra megcsillanó szemecskét a decemberi készülődésben? A szerelmünk mosolyra húzódó száját, ahogy megérzi a friss sütemény illatát mikor hazaér? Az öregeink kisimuló homlokát ahogy a dédunokák lopkodják a szaloncukrot a fáról? A nagymamák, nagypapák izgalmát, hogy eltalálták-e a kisunokák vágyát? A szülők fáradozását, ahogy felnőtt gyermekeiknek is csodát akarnak teremteni? A munkatársak, tanítványok csendes ölelését apró ajándékait? Ezt jelenti hinni a karácsonyi csodában. Az élet egyre nehezebb. A csodában hinni és azt megtanítani a gyerekeknek ugyanúgy egyre nehezebb. De ha mi nem tesszük meg, elvész a csoda a világból. A kicsi lelkekből kiírtjuk az angyali részt, amit a Jóisten beleoltott. Pont most kell még erősebben harcolni, hogy minden ember lelkében legyen kicsi vagy nagy, ott legyen a csoda iránti vágy. Az igazi csoda iránti. Ehhez kell a hit. A hit  a mesékben, a jó erejében a gonosz felett, a hit a tündérekben, angyalokban, mikulásban, jézuskában. A hit, hogy Jézus értünk is áldozta magát, és hogy születése napján várnunk kell a csodát. A karácsonyi csodát.