Szalagavató

A szalagavató, egy csodás hagyomány. Rávezeti a gyerekeket arra, hogy valaminek lassan vége. A szalag azt szimbolizálja, hogy maturandussá váltak, azaz alkalmasak arra, hogy érettségi vizsgát tegyenek. Az osztályfőnök tűzi fel egyenruhájukra, ezzel jelzi, ő is egyetért ezzel. A szalag színe és az egyenruha pedig kifejezi, hogy a összetartoznak. 

A mi szalagavatónk is ezt jelenti. Mind a 37 elég érett lett ahhoz, hogy nyugodt szívvel maturandussá tegyem őket. Sok munka és szeretet van ebben a lépésben. Megható és felemelő. Úgy érzem lassan beérik a munkám gyümölcse. Amit nyújtottak, amivel megajándékoztak, ahogy elkezdtek leválni az fájdalmasan gyönyörű volt. Szívszakadás...de nem fáj, mert így kell lennie, és mert szeretetből fakadt. Azt hittem végig fogom sírni az egészet, de mégsem. Annyira büszke, boldog és vidám voltam, hogy láttam mire képesek és mi lett belőlük, hogy nem akartam sírni, örülni akartam :) A legnagyobb boldogságom az volt, hogy a produkciójuk, nem hogy nem megalkuvó, amiről az ember elnéző mosollyal beszél, hanem elsöprően tökéletes volt. Lenyűgöző. Annyira éreztem, hogy nekem tökéletes és értem tökéletes, magával ragadott a boldogságuk. Szépek voltak és reményteljesek. Erőtől duzzadó gyönyörű fiatalok, egy boldog jövő hitével szemükben. Akik meg akarták mutatni mire képesek. Bevallom nem tudtam, hogy ennyire erősek és ügyesek. Tényleg megértek. Nem csak arra, hogy jövőjük úgy alakuljon ahogy megálmodták, hanem arra is, hogy igazán jó emberek legyenek. Hogy képesek legyenek valaki másért megtenni mindent, akár erejükön felül is. Megtanulták a legfontosabb leckét amit én taníthatok. Tudják, hogy az igaz szeretet nem csak elnéző, de elsöprő erejű. 

Búcsúdalt énekeltek nekem, de már tudom, soha nem fogunk elszakadni egymástól. Megajándékoztak valamivel. A szeretetükkel, ami az én álmaimat képes valóra váltani. Gyöngysort fűztek az életünkből, és én, akárcsak a mesében, tudom, hogy minden gyöngy, egy-egy szép gondolat. Egy-egy reményteljes élet, aminek lánca az én szívem felett lett teljes. Megöleltek és ebben az ölelésben benne volt mindenük. Ez volt a legcsodásabb ajándék amit kaphattam tőlük. Az az őszinte szeretet, ahogy viszonozták a törődésemet. 

Ahogy körülnéztem a 200 éves falak között, úgy éreztem angyalok töltik meg a díszterem minden zugát, és mosolyukkal visszatükrözik a szeretet erejét, ami összekovácsolt minket. Igen, megértek. Az érettségire és az életre is. Most már tudom, hogy a Jóisten nem csak azért bízta rám őket, mert dolgom volt velük, hanem azért is hogy megtanuljam tőlük, hogy kell figyelni, türelmesnek lenni, hallgatni, kérdezni, beszéltetni, várni, akarni őket minden áron.

Hálás vagyok mindenért, ami történt velünk és azért is, ami történni fog még ez alatt a néhány hónap alatt. Szerencsés vagyok, hogy én láthattam a legközelebbről emberré cseperedni őket, és én lehettem az, aki éretté avatja őket. Boldog vagyok, hogy kicsit az enyémek is. Köszönöm az Úrnak, hogy rám bízta őket. 

Nektek drága tündér kölykeim, édes tökfejkéim pedig nagyon nagyon köszönöm hogy ennyire figyeltetek és ennyire szerettek. Nem baj, hogy vége, mert az én szívemben ti örökké külön helyet foglaltok majd el, mindig kicsit az én gyermekeim is lesztek :)